Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Varga Klára: Múzsakarbantartási alapismeretek
fa alatt, belenézett a szívébe, és ott mindent meglátott, hogy kicsoda ő valójában, és mi az ő dolga. Amikor ezzel megvolt, elkezdett körbe-körbe táncolni, hogy teremtsen. Föl is ugrott jó magasra, még talán szárnyra is kapott, hogy onnan is jól meglássa a maga életét. Talán madár vitte föl, talán nőtt is neki szárnya. Meg is látott mindent, amit csak kellett: a három legényt, a maga jövőjét és meglátta azt is, hogy minden úgy jó, ahogy van. így jár mielőttünk a mese. így mondja el, hogyan találjuk meg a boldogságot. Nem volt olyan messze az a kocsma, ahol az első legény üldögélt. Az álomszótár - amely meseszótárnak is beválik gyakran - arról, hogy kocsmában ülni, azt mondja: megrontásodra törnek. Ne akarja senki tudni, hogy támogatták azt a legényt végül a kút aljához, mert magától menni nemigen akart, hiába hivogatták szép szóval. Elég annyi, hogy odakeveredtek végül, s nem is kerestek se vedret, se láncot, se pedig kötelet, hanem csak beugrottak a kút aljába, és szálltak hárman együtt fölfelé a kútban. S hát ha szálltak, zuhantak fölfele, mint a fölhajított eleven kövek, el is értek a kútnak addig az aljáig, amely csupa szép finomra csiszolt kerekded kavics volt, aranyhomok meg szép tiszta víz. Mikor már ott voltak, fölgyűrte a szoknyáját, s leguggolt a vízbe a szegény jányka. Az ölébe fektette a múzsáját, s a kendőjével végigtörölgette a feje tetejétől egészen a lába ujjáig. Lemosogatta, megtisztogatta. Ahogy ezzel megvoltak, szálltak, szálltak fölfele tovább. Addig-addig ereszkedtek fölfele, míg nagyanyót meg nem látták a kút szélén. Segített nekik kitenni a kútból a múzsa testét, hadd szárítsa meg a nap, s hadd ébressze fel. Azután már tudnia kell a dolgát. Égbolttá kell változnia, be kell kereteznie, be kell fednie azoknak az életét, akik reá vannak bízva. Amikor ez mind megesett, a szegény jányka és a táltosló már zuhantak is vissza ketten az alsó világba, hogy a másik két legényt is fölvigyék. A második legény a sehol mezejében állt, kitépett nyelvvel, átvágott torokkal. Sehol mező sem esett messze, a szíve ablakából könnyen megláthatta, aki irgalmazni tudott magának is, meg másoknak is. Úgy látta meg őt a szegény jányka is. Ott állt a sehol mezőben dermedten, mint aki talán már nem is él. Üveges volt a tekintete, meg sem moccant, hiába szólongatták. Fölügyeskedték őt is a táltosló hátára, és már vitték is a kút aljába. A kútról meg úgy mondja az álomszótár, hogy jegyezhet isteni kegyelmet, megbocsátást, szerencsét, nagyra törő álmok megvalósulását, de bizony kárt is, árulást is, főleg, ha az ember valakit meglát mélyen a kútban. Szálltak, szálltak fölfele a második legénnyel, egészen, amíg a kútnak addig az aljáig elértek, amely csupa finom, színes féldrágakő volt alul, fölötte meg szép tiszta borvíz. Megfogta akkor a jányka a legény fejét, és tiszta erőből lenyomta a víz alá, addig 41
