Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Gál József: Beszélgetés Marosfalvi Antallal

képi kommentárjai. Amit te sorozatnak említettél, ami talán sorozatnak is tűnne, hiszen a témájuk is rokon, az csak a címadás kényszere miatt látszik sorozatnak. Például a közel 50 darabból álló Etűdök vagy az általad is említett több hasonló című alkotás.

Milyen a Marosfalvi stílus? Hogyan neveznéd meg? Változott az évtizedek során?

Évtizedek óta mindig az adott téma, a „hogyan fogalmazzam, hogyan fessem meg” a stílusom. Az 1950-1980 közötti időszak persze rám is hatott, az a stílus, ami a világ kiállítótermeiben ezrével követte a TRENDIT. Hát, az ilyen utánérzéseket, divatkövető darabjaimat mind megsemmisítettem! Maradjak csak én mindig saját magam, még akkor is, ha a kritika lesöpör! Vannak képeim, amelyek játékos, áttűnő részletekkel, látomásszerűen jelenítenek meg feljegyezni érdemes élményeket. Vannak - szükség esetén - kölcsönvett idézetekkel bővített festményeim is.

Számos önálló és csoportos kiállításod volt. A Képtár adott helyet 1987-ben a Restaurált képek című számadásodnak Mojzer Miklósnak, a Nemzeti Galéria főigazgatójának ajánlásával. 1991-ben Vallomások - Játék - Szolgálat címmel ugyancsak a Képtárban csakúgy, mint 75. születésnapodon 2006-ban láthatták az érdeklődők legfontosabb alkotásaidat. A 80. születésnapi tárlatnak viszont már valamiért nem jutott hely ott, ahol közel 30 évig dolgoztál. Kőszegen szívesen látott vendégként mutattad be életműved legfontosabb darabjait. A kiállítás természetesen minden művész életének fontos eseménye. Neked miért ?

Valóban fontos, noha nem minden lehetőséget kell kihasználni. Szerintem kötelező az önbírálat, az erre épülő önmérséklet. A csoportos kiállítás részben a hovatartozást demonstrálja, részben a hasonló nívót és szemléletet követeli meg. Az önálló kiállítás ünnep! Amikor az ember egyedül! végigsétál a falak előtt, ahol eredménye vagy szégyene függ... a gondolatot nem folytatom tovább.

Mit tartasz munkásságod legfontosabb eredményének?

Hokusai a világhírű japán festő 89 éves korában sem tudott erre a kérdésre válaszolni úgy, hogy önmaga értékelte volna életművét. Én javítottam toronyórát, terveztem szabadalmaztatott félautomata gépet, észrevették néhány kitüntetéssel, volt vagy 55 - 60 önálló tárlatom, több mint 120 csoportos kiállítás részese lehettem, mert hívtak. Festettem kiválóságok arcképét, 36 négyzetméteren a Heckenast János tervezte szombathelyi új Jézus Szíve templomban pannon szentek, vértanúk sorát. De talán a legfontosabb, hogy mások pusztuló műveit segítettem át a jövő számára azzal, hogy restaurálhattam.

De talán eredmény az is, hogy nem kell szégyellni nyolcvan évemet. Egyébként is - Hokusaival szólva - most kezdem tudni, mi az igazán jó, mit lehetett volna még jobban csinálni.

25