Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Gál József: Beszélgetés Marosfalvi Antallal

divatdiktatúra. Döntő élményem volt a svájci Nemzeti Galéria (Bern) egyik két négyzetméteres fehér vászna, hosszában felhasítva. Nos ez a nihil, a nullpont, innentől kezdve vidáman azt csinálhatom, ami én vagyok.

Csodálatos példakép Kányádi Sándor is, aki az önmérséklet, a szerénység lényegét fogalmazta meg Ha majd című versében. „Ha majd minden fal/ teli lesz képpel/ ki öreg-székben ki pedig/ hasmánt heverőn olvasgattok/ önfeledten én szeretteim akkor/ csöndesen kilopódzom/ és elindulok a/ kertünk vége felé mire/ fölmerülnétek szemetek/ dörzsölgetve úgy tetszik/ hogy talán nem is voltam/ csak valamelyik könyvben/ olvastatok valamelyik/ könyvben a sok közül.”

Saját képeiden az MA szignó mellett megjelenik egy óra is? Ennek valamilyen fdozófiai jelentése van ?

Különösebb filozófiai jelentése nincs, története azonban van. 1977-ben Várnai Valival megtisztelő megbízást, meghívást kaptunk, arra hogy Ausztriában képviseljük hazánkat a XII. Steuer Herbst (Stájer Ősz) nemzetközi alkotótáborban Gleisdorfban. Tizenhatan nyolc országból (Venezuela, Anglia, Olaszország, Svájc, Franciaország, Kanada, Jugoszlávia, mi és a meghívók) vettünk részt a táborban. Wilfried Skreiner úr, a grazi Neu Galerie igazgatója így indította a tábort: „mához két hétre kiállítást nyitunk az itt készült művekből a Neue Galerieben.”... Amikor az ember ezek után ott áll a patyolatfehér vászon előtt... Kétségbeejtő érzés, a vállalható műtárgyat -ami legfeljebb csak fejben, a fantáziában létezik - a határidő nyomása alatt vászonra vinni. Nos az első elkészült festményemet aláírtam, megnéztem az órámat: 5 perc múlva 2 óra. Ez a jel egy óra, aminek mutatói 5 perc múlva 2 órát mutatnak. Minden képem jobb alsó sarkában áll. Szeretném hinni, hogy csak egy ellenségem van az IDŐ.

Vannak kitüntetett témád, témáid, sorozataid, amit, amelyeket szívesen, visszatérően megfestesz. Én néhány at említek közülük. Például Körülöttem, Jeles percek, Valaki járt előttünk, Műteremben, Jelenség.

Kitüntetett témám egyértelműen az ÉLMÉNY. Olyan, ami saját, vagy minden kortársé lehet, ami jelentős az ember életében, ami alakít, formál, értéket ad. Hogy jobban megvilágítsam: már régen nem ülök ki egy látványt, egy motívumot, egy tájat LEFESTENI. Élményeim, emlékeim beépültek tudatomba, képeimet ezekre és belső látásomra épülve műteremben festem meg. Hitelességüket egy élet művészi gyakorlata teremti meg. Sorozatom kevés van. Ritkán gondolkozom sorozatokban. Egyik ilyen mégis a Mestereim dicsérete, amiről már kérdeztél. Ez az öt kép az erkölcsi tartás, a zene, az irodalom, a közéletiség, az oktatás jelenségeit járja körül, amelyekhez - ezt is említettem - még több száz nevet kellene felsorolnom, akiket mindmáig életművükért tisztel a világ.

Egy másik sorozatom a Nagyítások pedig valójában kritikai indítékú - ha van jogom hozzá. Az önpusztító ember, az erőszak, az olcsó reklámőrület, a celebkultusz, az uszítás

24