Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Lőcsei Péter: Ugyanarról másképpen

még szólok, valamit ugyanis pontosítanom kell. A felolvasás után Kardos Tibor rögtön megfogott bennünket, hogy mondjunk véleményt. Szabó Magda és Szobotka Tibor lelkesen nyilatkozott. Nekem nem tetszett. Nyilvánvalóan szöveghívebb, mint Babitsé, de nem volt meg benne az a költői erő, amely egyrészt Babitsban megvan, másrészt ott van Weöres verseiben és legjobb fordításaiban is. Kissé szürkének éreztem, és ezt nem rejtettem véka alá. Kardos Tibor bevezetője csak félig-meddig felel meg a valóságnak. Azt írta rólam, hogy a felolvasáson jelen volt Babits fordításainak monográfusa. És ő lelkesen helyeselte, ő is elismerően szólt az elvégzett munkáról. Ez így nem igaz. A Filológiai Közlönyben utána lehet nézni, onnan lehet esetleg idézni.

LP: [Kardos Tibor a bevezetőben többek között ezt írta: ,Babits műfordítás-remekének kitűnő ismerője szólalt meg elsőnek közülünk, aki folyóiratunk hasábjain méltatta és bírálta a nagy alkotást, és szavainak az volt a lényege a hallottak alapján, hogy nemes mérkőzés ez, és Babits egykori tanítványának, majd barátjának nemcsak hogy sikerült egyenrangúnak lennie a Mesterrel, de az eddigi próbáknak jó részében talán még meg is haladni. Úgy látta, hogy az új fordításpróba körülbelül a harmadik énektől kezdve olyan lendületet vesz, mint amilyen az atlétákkal szokta elhagyatni a mezőnyt, az agónok utolsó köreiben, amikor a célra törő futó előveszi rejtett erőtartalékait." In: Filológiai Közlöny 1966/1-2. 16. o.]

RGY: Valóban ott voltam, és életem kockáztatása árán azt mondtam, amit gondoltam. Az előszó írója saját álláspontjának megerősítésére elferdítve használta fel - egyébként kritikai élű - mondataimat. Elfogultan tekintett Sándor munkájára. Amikor aztán elindultunk... Nem, még a következőt: Kardos Tibor elénk tárta a fordítás menetét: ő este telefonon elmondja egy-egy éneknek, részletnek a nyersfordítását. Ezt Amy vagy Sándor leírja, és már készíti is a végleges változatot. A munka olyan ütemben haladt, hogy Kardos azt tervezte, illetve, ahogy akkor jelen időben mondta: azt tervezi, hogy felmegy a minisztériumba, feltárja, milyen gyorsan befejeződhet ez a remek fordítás. Külön támogatást akart a mielőbbi kiadáshoz. Mire Károlyi Amy azt kérte: kedves Tibor, az istenért ne tegye meg! Ha elárulja, hogy milyen iramban dolgozik Sándor, azt gondolják, hogy nincs benne igazi munka, és egy fillért sem adnak. Kardos ebbe beletörődött. Amikor indultunk, a lépcsőházban odafordult hozzám Weöres Sándor: Tudod, nekem nem jutott volna eszembe, hogy nekikezdjek a Színjáték fordításának. LP: Hubay Miklós azt említette, hogy szerinte az újrafordítást Kardos Tibor szorgalmazta. Lator László a fenntartásairól beszélt. O műfordítóként kivételesen boldognak érezte magát, ha egy nap 40-60 sort jól megoldott. Ügy emlékezett, hogy Weöres, aki éjszakánként néhány száz sort „megrímelt”, nagyon könnyen lemondott a kiadásról. RGY: Ezt én is így látom, ugyanazt gondolom, amit Lator László. Weöres Sándornak ez nem volt szívügye. Kardosnak annál inkább. Alighanem úgy gondolta, hogy a címlapon és a belső címlapon az szerepel majd: fordította Kardos Tibor és Weöres Sándor. Weöres Sándornak nem fűlt hozzá a foga.

LP: Kardos Tibor tervét az is megalapozhatta, hogy Babits fordítását több bírálat is érte. Volt, aki szecessziósnak tartotta, mások dekadens hatású megoldásait nehezményezték. RGY: Dienes Valéria, Képes Géza, Radó György és Kardos Tibor is rámutatott ki- sebb-nagyobb botlásokra. A Dante-emlékkönyv számára írtam egy tanulmányt Babits

159