Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Lőcsei Péter: Ugyanarról másképpen

HM: Jó volt emlékezni rá: „Lőcsei Péternek W S. jóvoltából egy szombat délelőtti beszélgetés emlékére. Szeretettel 2006. három királyok. Hubay Miklós”

A Commedia öt éneke és A kis japán

Amikor először felhívtam Rába Györgyöt, mentegetőzött, hogy ösztövér lenne az a néhány emlék, amelyet elmondhatna Weöres Sándorról. „Nem voltunk rendszeres kapcsolatban. Ritkán találkoztunk, nem tartoztam a baráti körébe” - említette. Óvatosan soroltam érveimet: írt róla a Jelenkorban, szerkesztette fordításait az Olasz költők antológiájában. Verse szól hozzá, Babits-monográfiájában többször hivatkozott rá. Nem akart kitérni a beszélgetés elől, 2007. december 9-én fogadott lakásán. Készségesen, végtelenül szerényen válaszolt kérdéseimre.

RGY: Amikor a Nyugatban megjelentem, a szerkesztőségben azt sugallták, hogy mivel a kiadó és a folyóirat nagyon szegény, jobb szeretik, ha a szerzők könyvet kérnek honorárium helyett. így jutottam Weöres Sándornak A kő és az ember című kötetéhez, amelyet ma is őrzök könyvtáramban. A Valse triste-tel és néhány szép korai versével abban az antológiában találkoztam, amelyiket Makkai László szerkesztett. József Attila, Dsida Jenő és Jékely írásaira is ebből emlékszem. Weöres Sándorral összefuthattam volna az Újhold vagy a Válasz idején, de ezek a találkozások elmaradtak. Ez hosszabb kitérő lenne. Akkor kerültem vele közvetlenebb kapcsolatba, amikor a hatvanas években olasz antológiát szerkesztettem, és találkozhattam fordítói eljárásával. Ez a maga módján teljesen egyedi és zseniális volt. Kapott egy nyers szöveget.

LP: Kardos Tibortól?

RGY: Nem. Abba az olasz antológiába Kardos nem adott nyerset. Az ő személye külön fejezet. Ő az Isteni Színjátékot szorgalmazta. Az is akkortájt volt, de az egy másik történet. A Weöres-fordítások nagyon különlegesek voltak. Mondjuk a nyersfordítás első sorát meghagyta; a másodikban felcserélt két szót. A következőben megváltoztatott egy jelzőt. És sok esetben nagyon jó átültetések születtek. Rengeteg fordítását ismerjük, és a kivételesen szépek mellett kétségtelenül akadnak kevésbé sikerültek is. Ö maga sem szerette őket egyformán. A Mallarmé-kötetet például minden további nélkül újra lehetett fordítani, nem ragaszkodott szívből valamennyihez. Jóllehet mutatóban megmaradt néhány az övéiből is.

LP: A Klasszikus francia költőkben rajta kívül Somlyótól, Nemes Nagy Ágnestől, Rónay Györgytől és Illyés Gyulától is találtam Mallarmét. Weöres többször szólt arról, hogy sokat tanult tőle. Az Átváltozások szonettjei aligha születtek volna meg nélküle. Saját fordításaival elégedetlen volt. Somlyó Györgytől hallottam, hogy Dobossy László segített neki.

RGY: Igen, Dobossy László. De talán nyersfordítóként ő sem tudott megfogni mindent Mallarméból. Amiről érdemben tudok beszélni, nem ez, hanem a Dante-fordítás kísérlete. Valamikor a hatvanas évek közepén Kardos Tibor meghívott Szabó Magdával, Szobotka Tiborral együtt - és természetesen Weöres Sándor és Károlyi Amy jelenlétében - arra a megbeszélésre, amelyen Weöres Sándor felolvasta a Pokol első öt énekének fordítását. Ez meg is jelent, mégpedig a kezdeményező bevezetőjével. Erről

158