Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Patak Márta: Napi séta; Edit helyett; Ébredés után; Az órák megszólalnak

Ahogy visszaindultam a nagyszobába, megint nem néztem semerre, nehogy újabb tárgyakat kelljen észrevennem. Egyelőre bőven elég, ami odabent van, gondoltam. Megálltam a vitrin előtt. Igazából csak felül volt vitrin. A felső polcon apró virágmintás, porcelán süteményes tányérok, ugyanilyen kávéscsészék, szájjal lefelé borítva, alátéttel, apró, fehér színű, gyűszűnyi pálinkás kupicák, stilizált kukoricacső-mintá- zatú, zöld-sárga boroskancsó, hozzá hat pohár. Az alatta lévő polcon apró virágmintás porcelán étkészlet: levesestállal, mély- és lapostányérokkal. Középen porcelánmókus, porcelánpáva, porcelánkutya, mindhárom alatt horgolt csipketerítő. A polc másik oldalán két parányi váza, szintén virágmintás, fehér porcelánból. Meg egy ékszeres dobozka, ugyanilyen porcelánból. A két üvegezett polc alatt részekre osztott, nyitott polc. Az egyikben végig könyvek: Jókai összes talán. Középen néhány bakelit kislemez. A harmadik rekeszben képeslapból készített, fényes díszdoboz, gondosan ívbe hajlított oldalán piros fonállal, pelenkaöltéssel összevarrva, tetején bojtos fogóval. A polcok alatt középen a tévé, viszonylag újnak látszó, mellette jobbra régi lemezjátszó, balra pedig egy régimódi rádiókészülék. Miután végignéztem a vitrin tartalmát, fáradtan belehuppantam az ablak felé néző karosszékbe. Megint csak bámultam magam elé, és ahogy jó mélyeket lélegeztem az orromon keresztül, ismerős illatot szippantottam be, de akkor hiába erőlködtem, nem jöttem rá, mi ez a furcsa érzés.

Az üvegezett dohányzóasztalra dőltem, néztem az összehajtogatott csipketerítőt, a hamutálat, a porcelándobozkát, a porcelánvázácskát. Nem bírtam tovább, fölálltam, átvonszoltam magam a rekamiéra, hanyatt dőltem, kezemet a tarkóm alá tettem, és behunytam a szememet. Arra gondoltam, mielőtt kinyitnám a bőröndömet, mindent, ami mozdítható, berámolok innen a felső szintre vezető lépcső alatti sufniba.

123