Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Szigeti Csaba: Szilasi László: Szentek hárfája

Vagyis van elrejtett dolog és van titok, de mindkettő Szilasi könyvében (talán) napvilágra jő. S bár, mondottuk, a gyilkosságot vagy inkább kivégzést - ez lenne a titok? ez lenne az elrejtett dolog? nem hiszem - minden jelenlévő látta, a 65. oldalon olvasható megjegyzés szerint a hatóságok „háromezer-ötszáz szemtanút” hallgattak ki . De ők csak az események „felszínét” látták, a gyilkosság utáni csatát a levegőben és a katolikus templomban mindössze egy „germinai kislány” (SzH, 304) és Makovicza Bálint látta. Az a Makovicza Bálint, aki - ha fokozatokat állítunk fel - a legjobb szemtanú. Az ő visszaemlékező beszámolója az I. és az V. szövegtömb. Ismét megfeleltetésekhez kell folyamodnunk: Linderváry tiszteletes a 257. oldalon elmondja Kanotti Norbertnek, hogy Makovicza Bálint felkereste őt azzal a kéréssel, hogy „El akarnám helyezni ezt a két dossziét a gombban” (a gomb a Nagytemplom tornyának a gombja). A két dosszié elhelyezése meg is történt. Később Omaszta „Bandika” és Kanetti Norbika e két dossziéért másznak fel a templomtoronyra, de a két dosszié szétázott, mert 1956. november negyedikén egy harckocsiparancsnok által leadott lövedék átütötte a gombot, beengedve esőt, havat, hóiét. „/.../ a legfelső két dosszié is pocsékká ázhatott már jó néhány éve” (SzH, 271). Nos, az I. és az V. szövegtömb a könyvben a /Makovicza, 1924/ címet kapja, mindkét szöveg megszólítottja „Uram”, „Atyám”, mindkettő gyónó-vallomásos jellegű. Linderváry tiszteletes elmondja, hogy a gombban elhelyezett iratokkal „Személyesen lehetett ilyenkor üzenni az Úristennek, közvetlenül az ő szeme elé kerültek ily módon a teleírt papirosok” (SzH, 258). Ahogyan más megfeleltetéseknél is láttuk már, én úgy olvasom, hogy az I. sz. szövegtömb az 1., az V. sz. szövegtömb a 2. dosszié, s mi, olvasók, ténylegesen olvashatjuk ezeket az 1924 vége és 1926 nyara között írott, és 1956 ősze után a fikció szerint lassan megsemmisült dossziékat.

A két dosszié anyaga ugyanazon szemtanú „látásának” leírása, az első megfeleltethető mindazoknak a látásának, akik a templomban a gyilkosság vagy kivégzés alatt jelen voltak, a második dosszié szellemlátás, olyasvalaminek a meglátása, amit Makovicza Bálinton kívül csak a germinai kislány látott. Ok ketten látták az éjszakai csatát a levegőben: „/.../ ott lebegett az a két valószínűtlen, egymástól nagyon különböző alak. Omaszta és Grynaeus.” (SzH, 306) Nos, nem mondhatni, hogy a könyv fikcióin belül ez a mágikus-folklorisztikus képzetsor nincs megalapozva. A könyv elején megtudjuk, hogy Grynaeus ugyan - mint minden érett kamasz - rengeteg mindennel foglalkozott, köztük az ősi magyar hitvilággal is (SzH, 19). „Eltűnése után, hiedelmekkel, nevekkel, számszerű tény-adatokkal, összesen vagy nyolcszáz feldolgozatlan cédulát találtunk Rell-lel az íróasztalán” (SzH, 20). Grynaeus Dávid diák megírt egy dolgozatot is \Exercitus antiquus (Wütischend Heer, Mesniefurieuse): egy ősi hiedelem kései nyomai a Haragos környékén élő mai szlovákoknál, adalékok - első kidolgozás címmel (SzH, 20), és ez a régi sereg jelenik meg a könyv legutolsó jelenetében (315, 316). Gróf Kehrheim Anton pedig valamikor 1954 és 1956 között elmondja Ladik István főhadnagynak, hogy miért bízta meg Dalmand Dávidot és Palandort az Omaszta-gyilkosság felderítésével: mert „a babonás szlovák parasztok, meg egyszerűbb városiak /.../ a következő tavaszra ördögi praktikákról, strigákról,

111