Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Bakonyi István - Sarusi Mihály: Hun fohász

tus, mint ezek az Ánti-Jézusok, inkább Ő, mint a Senkik, / inkább túlvilági, mint evilági Úr, inkább, inkább O, mint a Semmi, / inkább Krisztus, Krisztus, aradi magyar Krisztus, mint / a Csonka-Magyar Meddő...”

Gyakorta találkozunk ismétlődő motívumokkal, mozzanatokkal. Ilyen pl. az árulás, a gazság elleni imádkozás, az igazakért, a hősökért elmondott fohász. Az Úrtól várja a védelmet az országot bitorlók és tönkretevők ellen, az idegenek uralmával szemben. Fájón időszerű, huszadik és huszonegyedik századi gondolatok... Mindezekkel együtt az archaikus elemek sajátos hangulatot árasztanak, s ezek vegyülnek a mai vágyakkal és kívánságokkal. Jól látszik ez pl. a Csavarga imája az 1600-as években Vég-Gyulán belső világában is. Hiszen az országot tönkretevők-féle meghatározások bizony időtlenek, és túlélnek sok-sok évszázadot... Kemény vonás itt, hogy a szöveg mellett egy 2006. október 6-án készült fotó látható, Elszántak címmel a budapesti Kossuth térről.

Aztán a Csonka Boldogasszony neve napjára írott Könyörgésben újra árad a szó, ömlik a szöveg. Hangja erős és szenvedélyes, az évszázadok szóhasználata, kultúr- és hitrétegei épülnek benne egymásra. „A térképrajzoló mutatványosok kerítésére feszített népért” szól ez a záró fohász. Méltó befejezéseként ennek a fölkavaró, karcsú kötetnek.

{Búvópatak Alapítvány, Kaposvár, 2011)

80