Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Alexa Károly: Szövegvendégségben Körmendi Lajosnál

Az utolsó már nem ő írta, hanem a felesége, mert a kör az Életünkben zárul. Amikor 2004 novemberében az Életünkhöz kerültem, ahogy Szombathelyen bevackolódtam, elkezdtem telefonálgatni a „szerzőknek”. Sok év után, de az első között hívtam Lajost. Úgy beszélgettünk, talán kicsit rekedtebb volt a hangja, mintha soha nem hagytuk volna abba a beszédet. írok én, persze, hogy küldök... Azután pár napra rájött a hír. Azután mégis jött a szöveg, ami azután ott is van az Életünk 2006. nyári kettős számában. A címe - lehetne más? - Kunhalom.

De ha ezzel be is záródik az író és szerkesztő közös köre, ez az emlékezés egy másfajta kört fusson be. Térjünk vissza oda, ahonnan indultunk, ama első nagy novellához, amely a belépőjegye volt Lajosnak a Mozgó Világba (1979. június) és lesz abba az antológiába, ahol ott van, ahova a jegye szólt. A legjobbak között. Ez a novella a Művész Pista huszonegye.

Álljon itt a régi lapkép, és azok a levelek, amelyek jöttek-mentek Budapest és Szolnok, Buda és Karcag között.

Amikor még úgy éreztük mi is, mi valamennyien, hogy Isten tenyerén ülünk.-rf 4T ,2". -«-ff & —

ry*s y

73