Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Alexa Károly: Szövegvendégségben Körmendi Lajosnál
ß-a-r ín Távoli alakok ezek, nemigen látszik, hogy kifélék. Pedig vala- c • . ■ > • kik. Akkor is valakik, ha te azt gondolnád róluk, hogy senkik. Mert sokan gondolnak effélét: „az ilyenek senkik”. Persze, _ l,_,j r /-tu., <_ ezek annyira távoli alakok, hogy még azok szerint is lehetnek valakik, akik közelről látva feltétlenül lesenkiznék a társaságot. (g. C"*> > ~ 'll A De az ilyen képekre még azt is rá lehetne írni, hogy „Tájkép”. ■fy->vw >t|uVaJ. C-k riUjägt gének Vagy: „Tájkép gödörrel", „Tájkép figurákkal”. A figurák lengetve „azok”. Mert az „ők” csak „valakikre” illik. :gurák itt annyira távoli alakok, hogy az ember bi- alakok-í?VÉs ha igen, vajon mifélék? Bizonyára yan epizodiátákf gondpdiatnád. Főszereplőket nem ire madártávlatból ábrázoltai. Szóval epizodisták. Ha alakok! Tulajdonképpejímem térdnél sokat: ezek, bizonyos érttlcmtten válóban epjodisták, sőbstatíszszínpadra^képzelf 'névre hall] !ák. De ej őhősei. Tehát sza: lUUíHT. hagyjuk a példáié: vagy tó, ^0$'flycsS kéW-n. EzJfigyeJtó is leheg én kézzel szofcftm hala tód: rém egvoüffu dolo] közben az ember a'Teljf hőmérséUáBb ,Ha iszapban mkvő;hal kiemelhetenraüet. pogató kezet, de lehi kuraságnak hiszi,"él eszé] Sült bélenyj plo: ógy sakt alán a’allarniadjktfegyka- «jgá Úgyho® tényleg A^§i rajzqluJFéneteim- . valakik”. ukk.d^cább azok, ajtónk abbaipPhogy ők egy irfllnak, ertmt azért látszik a '■ vgy lejjl^kkár az is, ahol | |y kézzel? Mcgtanulha- íjempój?an kell menni a vízben. kezét, hogy átvegye a viz ktjfm,.körültapogathatom az hatom a fejüket az iszapba és pó! A hal biztosan látja a ta- nagyobb csuka valami kis masíén) jut, hogy szárazra kerülhet. Egyszer tudod, mi történtfcKezem a víz alatt, s hirtelen érzem: hopp! - egy csuka. De mindjárt észrevettem, hogy ott szunnyad mellette egy másik is. Az elsőt körülcirógattam, óvatosan kiemeltem. Mikor a levegőben volt, akkor rúgott egyet. Kidobtam a partra. Mondom az ott álló srácnak: „Figyelj csak, innen kiveszek egy másikat is!” Úgy is volt. De a lényeg az ólomtempó ! Nem nagy dolog. Nálunk, a Morgó utcában többen tudnak kézzel halászni. Közel van a kubikgödör, aminek az anyagából régen vályogot csináltak. De az, amit a rajzon látsz, az nem az a kubikgödör. Víz sincs benne. S ezek a nagyon távoli alakok, akikről nemigen látszik, hogy kifélék, nem halászni mennek. Körmendi Lajos Művész Pista huszonegye Tudod, volt nekem egy gyerekkori haverom, ők is ott laktak az utca vége felé, közel hozzánk. Már kissrác koromban is szerettem náluk lenni, főleg a nagy méhes miatt. Birtam a méheket, nem féltem tőlük. Azt szerettem bennük, hogy rengeteget melóztak és akkor is csíptek, ha utána belepusztultak. Hülyeség, de valahogy az emberek között is mindig ilyen méhecsketípusokat kerestem. Egyszer általános iskolában dolgozatot írtunk a példaképekről: a sok hülye kölyök tudta a dörgést, úgyhogy körmöltek, mint a parancsolat különféle szovjet űrhajósokról (naná, majd amerikaiakról! - nem ettek meszetjés korunk egyéb hőseiről. Egy f’itballőrült fickó írt csak Albert Flóriról, de nem volt szerenc: éje, mert a tanár Dózsa-drukker volt. Én akkor (L Cv<v-
