Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Alexa Károly: Szövegvendégségben Körmendi Lajosnál

Körmendi Lajos

Lajoska, kedves!

Szeretném re;élni, hogy a múltkori rövid és kusza találkozásuk nem hagyott Benned véglegesen kellemetlen benyomást. Úgy emlékszem, szabatosan meg sem tudtam fogalmazni a véleményemet ^ ^ Vy -J W ^ ^ \rf*S<•A^ /< -r-|>o,Kí^ o- „n«jt-»'í- *■ " A'1'A-»', í_

f. ^U-ÁJU I,!»^ uAiíi— Vu J' ^ '/■Sít-. AfrlsjlZ i'-Ua-O'Lc

U< -utA Cti ; /■

LWium:* ^ i«« . ^ "

/n, . . _ , Co'WjJ«^ ryi^o^~’S-"-pt [<- I /fr - /h> , ^ i) /< 7

k>:U4 , r« . V- W 4-'ífc AA' •«*“**■ U*~*a'~ ■

3 *-i>T -UC<A /Uxj^ kt\

M2 .

í'n^í.

Tibor, Kornis Mihály, Czakó Gábor. Az ember - ma, harminc évvel utóbb - csak nyel nagyokat...

De milyen levél is érkezett alighanem még Szolnokról, vagy már Karcagról, Körmenditől? Hagyjuk vendégségbe jönni ezt a szöveget is.

„Tisztelt Szerkesztőség!

Megkaptam a megtisztelő és fölöttébb hízelgő felszólítást, melyből azt érzem, baráti kötelességem hozzájárulni az Ottlik Géza születésnapján leadandó üdvlövések sikeréhez.

Megkaptam tehát, s elképzeltem a többieket, akik szintén megkapták. ’Ha felsorolom neveiket (...), és hazám történetére gondolok, olyasféle csiklandós érzésem támad, mintha egy folyami csavargőzösön, egy révhajócska hidján egy tucat tengernagyot látnék sürgölődni.’ (Próza, 126. oldal)

Megköszönve a Szerkesztőség szíves jóindulatát, sajnálattal közlöm, hogy nem jelenhetek meg a hajóhídon az önmaguk vagy mások által jelölt tengernagyok között, inkább maradok a hajófenéken, mert:

1. Ottliknak egyáltalán nem fogok hiányozni;

2. idelent sok mocsokkal jár az élet, és most semmi kedvem kicsípni magam;

3. inkább dolgozom, mondjuk fűtök, mert úgy vagyok vele, ha már hajó, menjen.”

Hát így. Szerénység és dölyf. Helyzettudat és magabiztosság. A vállalt különállás érzékenysége és iróniája. Soha nem beszélgettünk - vagy már nem emlékszem rá - Körmendivel pályatársairól, de ez a rövidke szövege mindennél beszédesebb.

És ide még egy adalékot, amely azt jelzi, hogy Ottlik ott van, nagyon is ott „benne”.

60