Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Sarusi Mihály: Magángyűjtő, kinézettel

- Ezt vigye, fél áron adom - tesz elé valamit, de látható, közben másra gondol, pl. hogy otthon feledte-é a számlatömbjét, vagy már tavaly sem volt neki; persze eddig is egy fúrt kibeszélte magát a legrázósabb esetben is. Köszöni, nem, válaszolja, csak csodákszik, hogy mennyi az üres üzlet.-Ja, ezt írja? Itt valóban üres a 90 százalék! Tönkrementünk. 90 nem, de 60, 65 biztos. Neve annak is van, amely már kiürült, amelyet újra bérbe adnának, amelynek az egykori létét már csak a bolt üvegfala, hátsó betonja, nemkülönben üres álmennye­zete ha igazolja. Már annak, amelyet legalább ennyi megőrizett - a névtannak kö­szönhetően - a halhatatlanságnak. Amelyről még az egykori nevezet - és beosztás - is lekopott (avagy lekapartatott), annak annyi. Összeírja, ami beróható jegyzetébe a meghatározott végre, s már ki is szédül az üzletház előtti terecskére. A nagyobb részben üres kocsibeálló kis darabja alkalmi - helypénz-beszedőt nem látó - régiségvásárnak rendeztetett be. Öreg findzsa, már­ványasztal, már-már ókori pénzgyűjtemény, az oroszokat a spájzban elsőként meglátó telázsi, kivert fém, mint fémdombormű, miegyéb finomságok kínálják maguk hely- névgyűjtőnknek is, ám a híre itt is megelőzte.- Tudod, mit szoktam csinálni az ellenőrökkel?! Levágom a töküket - nyugtatja a háta mögött nem épp kedélyeskedő hangulatban lévő zugkereskedő-társait a meg­termett nyugdíjas ipse. Tanárkánk ellép előttük. Azok csak fújják a magukét. Bent az előbb az üzletház félig zárt udvarán egyik a másikát ezzel bátorította:- Ezért ment tönkre ez az ország! - és belökte a szarban és húgyban úszó közbudi nyitva hagyott ajtaját, mert hogy nem mert ráülni, mehet haza, vagy a legközelebbi kertvégibe.- Ezért, ezért. Azért. A falu másik végének véve az irányt ír tovább, jegyzetel. Fű (melyen akár Petőfi is heverészhetett), fa (amelyet a hagyomány Rákóczinak adományoz), bokor (hova Rákosi is benézett) satöbbi. Ezt a satöbbit kérem részletezni! Névtani magángyűjtőnk a többé-kevésbé üres utcákon sem érzi magát biztonságban. Itt meg a véletlen elé bukkanó utcabeli azért nézi adóellenőrnek, mert ő is feketén szokott lakást kiadni, a fia pedig az egész házat bérbe adta, maga családostul hozzá költözött. Az hiányzik nekik, nem az üveges tót-szerű hanyatt esés, ez a piszok elűzné tőle az unokáit, legalább újra éjjel-nappal együtt van velük... Meg valami pénzhez jut a munkanélküli fia. Épp ideje. Ez meg itt.- Fiam, te is jókor mész helynevet gyűjteni! - kapja meg asszonykájától.- Nincs jobb dolgod? Inkább magánórát adnál. Nyáron! Egész évben a robot, és még ilyenkor sem tehet azt, amit akar. Amihez kedve van. Lenne. Volt. 37

Next

/
Thumbnails
Contents