Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Sarusi Mihály: Magángyűjtő, kinézettel

Összecsukja a jegyzeteit.- Azt hiszik, hogy újságíró vagy!

Még rosszabb.

Másnap mit nem lát a helybéli lapban? Megkezdi az adóhivatal a nyári vendégforgalmi idényben szokásos ellenőrzéseit. Hol, hol nem: szállodáink, magánszálláshelyeink, boltjaink, fördőink, piacaink, vidám- és kirakóvásáraink táján.

Holnap el sem indul. Egyelőre befejezte.

Fördeni azért eljárt a községi fövenyfördőbe. Késő délután, amikor már elviselhető a nap. Az észkombájnjai nem kivágatták az öreg, jó nagy árnyékot adó fákat ? Valami ’kertépítész’ találta ki, hogy ki velük! Az egyik tájidegen, a másik elveszi a napot a söröző (csapolás helyett inkább napozni szerető tulajdonosa) elől, a harmadik - mert hogy nyárfa a szerencsétlen, épp 102 éves - vattájával beborít (tavasszal, nem ilyenkor) mindent, a negyedik meg egyébként is! Vagy csak mert valaki így járt jól? Jó pénzért eladta a legközelebbi zölderőműnek a fölaprított fát ?- Most helynevet gyűjtesz, vagy politizálsz?- Mert ki tudja, ki járt jobban. Mi nem, de ők igen.- Mi az, hogy ’mi’? ’Ti’. Mit akarsz ezzel mondani ? - szólt rá városházi ismerőse.

Egykor az állampártot erősítette, most a másik oldalon erősíti a pártállamot. Meg

a zsebét.- ’Zsebét’! Hogy érted? Tán lyukadjon ki?

Arról szó nincsen.

Még hogy az ő zsebe.

Pár hét múlva kora este indul útnak. Tán nem lesz olyan föltűnő. A fövenyfördő kapuja tárva-nyitva, boldog-boldogtalan ingyen mehet ki, be, a kisvendéglő, a söröző, a borozó, a lángossütő, a kürtőskalácsos, a divatcikk-árus, a pizzás, a halsütöde még nyitva, de vendég már alig. A kereskedők is szedelőcködnek. Tanárunk meg nem előttük írogat össze-vissza ki tudja micsodát? Mert az egyiknél azt kezdik neki mesélni, honnan a büfé neve, ki volt az a bombázó, akire emlékeztet...

Hamar meglelte a helybéli vagyonőrök főnöke. A járási székhelyről jár ki dolgozni, nem idevaló, ha bennszülött lenne, persze hogy ismerné tanár bácsit, de így?- Azért a múlt héten jobb volt az idő, nem? - áll tanárkánk mellé, bátorítva mindannak a folytatására, amibe fogott.

Igen, a csuda vigye el, napok óta nem tud úszni egyet.- A bátrabbak ma is bementek! Ott egy német nő úszkál - mutatja.

Az be. Magángyűjtőnk azzal hívta föl magára a főbakter figyelmét, hogy körbejárta az egyik már bezárt talponállót, hátha ráakad a becsületes nevére. Nem és nem, sehol semmi. Neveden; névtelen; ahogy tetszik. Majdnem mint az ugocsai Gyak- falva? És akit megkérdez, az sem tud róla semmi névlegeset.

Tovább megy, de az ifjú, berezelt vagyonőr - aki amúgy az éjszakai nyugalmát szeretné biztosítani, s most ez az ember itt kavar a jegyzetelésével - nem nyugszik, követi. Majd, ha nehezen is, de csak lekopik.

Hősünk már túl a fövenyfördő kerítésén, arról méregeti az üzleteket.

38