Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 14.)

Abban az évben vezették be a közlekedésben a jobbkéz-szabályt és óriási élmény volt, hogy „amikor a járdáról lelépsz, először balra nézel...”

Mit lehet ebből érteni Püspökladányban?

Az iskolánkkal udvarlábas épületben, a Damjanich utcában lakott a Hitlerjugend nevű német ifjúsági szervezet egyik magyarországi csapata és azok gyakran meneteltek, énekeltek és csodás egyenruhájuk volt. Tiszta fekete.

Olyat itt nem láthatsz.

Mindez persze főképpen abból a szempontból volt érdekes, hogy visszakerülvén Püspökladányba, tátott szájú hallgatóságnak lehetett beszélni minderről.

A Csikágóról, ahol mi laktunk, az István utcai Rex moziról, az Angol park csodáiról, meg arról, hogy voltam a Horthy Miklós sportcsarnokban, ahol a leghíresebb magyar bokszoló, Torma II. vívott döntő csatát a nem tudom kivel.

Azután magam is bokszolni kezdtem az Állatorvosi Főiskola edzőtermében, amit ha nem hiszel, kérdezd meg Lami Gyuszitól, aki oda, az állatorvosi főiskolára jár innen, Püspökladányból! Igen-igen, az a Lami Gyuszi, a Lami-vendéglős fia. Ott van az Állatorvosi Főiskola is, ahol az én polgári iskolám volt. Az a Lami-vendéglős, aki itthon, a strandon is csemegéket, egyebeket árul.

Érdekes világot ismertem meg a Nefelejcs utcai öt szobás úri lakásban is, ahol a nyugalmazott gimnáziumi igazgató úr volt a főrangú és gyakran láttam reggelenként, amikor füleire akasztott bajuszkötőt viselt, meg olyan zoknit, aminek gumis tartója volt a lába szárára szerelve.

Az igazgató úr felesége, az öreg nagyságos asszony meg olyan kövér volt, hogy nem tudott felkelni, egész nap feküdt és én olvastam fel neki színházi magazinokból, meg egy hosszú regényt is olvastam neki valamelyik újságból a zsidókról, akik Tar- nopolból indultak el.

És a nagyságos asszony hosszú szipkákból szívta a nagyon drága szivarokat, amiket én vásároltam egy hadirokkant trafikjában s napjában háromszor-négyszer nekem kellett meggyújtanom a szivart és nevetett a nagyságos asszony, amikor fuldokoltam a füsttől.

Persze, hogy ültem egyszer taxiban is, de a villamos ütközőjén, vagy ahogy ott mondtuk: a tökén akár naponta is csüngtem és a villamoslépcsőn kapaszkodtam, jegy nélkül.

Micsoda fölény volt a pesti életről beszélni azoknak, akik soha nem jártak ott, de még Püspökladányon kívül se nagyon.

Nagyapám volt egyszer Pest alatt egy Üllő nevű helységben, ahová gyalog ment, kubikos talicskát tolva és egy hét múlva ugyanúgy haza, a kubikosmunkával megkeresett öt-hat pengővel gazdagabban.

Fiatal korában, amikor azzal kereste a kenyerét, hogy marhákat hajtottak akár külföldre is, látott ő világot, de az a marha farától megnézhető világ sokkal kisebb volt, mint amit én megismerhettem.

És volt nekem mindezen túl egy egészen különös világom, amit valóban kevés püspökladányi tanulmányozhatott, ez pedig a Dorogi tanító úr könyveibe zárt, illetve azok felnyitása révén megtekinthető, szellemi, tudományos és művészeti világ.

20