Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Merklin Tímea: Az Életünk az életükben (A Lap és a Hivatal)
MER KLIN TÍMEA Az Életünk az életükben Hogy látták, látják az Életünk folyóiratot a megyei vezetők, azt az országos terjesztésű (és jelentőségű) folyóiratot, amely a Vas Megyei Önkormányzat fenntartásában működő intézmény volt 2011 végéig? Miért van szükség irodalmi, művészeti, kritikai folyóiratra? Miben mérhető az értéke? Vajon jelenbeli eladhatósága alapján látjuk-e a hasznát vagy inkább hosszú távon tekinthető-e mint szűrő, amely majd képet ad a jövő generációinak a mai kultúráról? Helyi vagy országos jelentőségűnek tartják? Hogyan kötődnek, milyen kapcsolatot alakítottak ki a megyei elöljáróságok az Életünkkel? Vannak-e a folyóirattal, annak szerkesztőségével közös emlékeik? Kovács Ferenc (1994 óta a Vas Megyei Közgyűlés tagja, 2006-tól megyei elnök):- Az Életünk folyóirattal való kapcsolatom onnan ered, hogy amikor a Tiszatáj folyóiratot betiltották a 80-as években, Pete György úgy gondolta, hogy meghívja a szerkesztőket Vas megyébe. Helyszínül a sitkei kastélyt nézte ki. Ahogy megismertem a folyóirathoz kötődő embereket, nagyon izgalmassá vált számomra az irodalmi folyóiratok köre. A vidéki újságok bátor és őszinte lapoknak tűntek. Nem csak az általuk képviselt irodalmi értékek miatt, hiszen ezekben publikált, publikál az élő magyar irodalom java, hanem a szellemiségük fogott meg. Az Életünk a fennálló rendszer kritikáját adta, ami az emberek lelkében élt, azt itt le merték írni, le merték közölni, s ez Pete György főszerkesztőnek volt köszönhető. Vas megyében a rendszerváltó értelmiség többsége az Életünk folyóirat szellemi köréből került ki. A Kemenesalján élő Dala József a megyei tanács kulturális osztályán dolgozott, napi szinten tartott kapcsolatot a Vas megyéhez kötődő írókkal, költőkkel. Sokszor találkozhattam velük, hol a Ság hegyen, hol Csöngén, hol Sitkén. Ágh Istvánnal vagy Bertha Bulcsúval kezet fogni óriási dolog volt, egy életre nyomot hagyott bennem. Sőt: Ágh István a családom történetét is megírta, a Magyar Nemzetben is megjelent, illetve a gyűjteményes kötetében is. Szerencsésnek gondolom magam, hogy itt élhetek Kemenesalján, ahogy Hamvas mondja, a géniuszok földjén, és megismerhettem számos olyan személyiséget, akire méltán büszke minden magyar. Az Életünk fontos lap, tükröt tart elénk azok szemszögéből, akik más dimenzióban látják az emberi létet. A művészek azt a valóságot tükrözik, amely minket körbevesz, felhívják a figyelmünket olyan dolgokra, amiket mi nem veszünk észre, segítenek az összefüggések felismerésében. A magyar nyelv hatalmas lehetőség, hogy árnyaltan fogalmazzunk meg érzéseket, gondolatokat. Az Életünk országos érték, fenntartása nem lehet soha pénzkérdés. Nem az szabja meg az értékét, hogy el lehet-e adni, hanem majd az idő dönti el, hogy az itt megjelent alkotások hogyan élik túl a mát. A művek a mai társadalom lenyo115
