Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Szabó Tünde: Fehér (Életünk 2000-2004)
hiánypótló kezdeményezés(ek) megvalósítása így a jelen és eljövendő bizonytalan idők értelmiségére (ránk?) maradnak... Mert hol is tartunk most? 2012. december: miközben az Életünk 50 éves jubileumát ünnepli, a reklámipar klórozta karácsony csengetése szűrődik be a távolból. Eredetileg hószemfedő és megváltószületés - az ominózus fehér lepel híján most mégis inkább temetés. A sötétségiedig csak kopogtat, kopogtat egyre intenzívebben, akár egy megzavarodott metronóm, miközben leforrázva állunk a megcsonkított felsőoktatás kétségbeejtő kapálódzása és a szükséges materiális támogatások híján hamvába halt kulturális párbeszédek láttán. Mert ez valahogy tapinthatóbb fenyegetésnek tűnik az ópiumfüstös világvége-képzeteknél, s ha mindjárt nem is süllyedünk el holnap saját embertelenségünk mocskában, egyre bajosabb lesz elkapni azt a bizonyos lovak közé dobott gyeplőt. Elnézve a világtörténések aktuális irányát úgy vélem, nem csupán kulturális hiánypótló az Eletünk-mxéncly 2000-2004-es tevékenysége, hanem egy olyan utolsó kiáltvány, ami az ezer darabra tört összemberi hagyomány és kultúra egységének szükségessége mellett emelte fel a hangját. Végül pedig, hogy (önkényesen) éppen a posztstrukturalista Derridát idézzem: „[...] Úgy gondolom, hogy a középpont funkció, nem pedig létforma [being] - realitás, de funkció. Es ez a funkció teljességgel nélkülözhetetlen." - meglehet, érdemes volna ezen elgondolkodni... (W.-c'í w,“r „ frlclícL, OZJk, 113
