Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Szabó Tünde: Fehér (Életünk 2000-2004)

{„színről színre való látás”) embernek így nem maradt más, csupán a megnevezés - azaz a lényeg szerinti teremtés - emlékezete; kínzó hiányérzetétől űzötten egy névtelen világban, egy névtelen Isten előtt, önmagába tekintve, a lingvisztika terminusain messze túl kezdi kutatni a valamikori nyelv kémiáját: képeket és hangokat forral petri- csészében és könyvlombikba párolja le a fejében kavargó szavakat - művészete.két gyöngyöz homloka, miközben a prima matériával vajúdik.

Az Életünk Fábián László főszerkesztősége idején egy csapásra a modern alkimisták műhelyévé alakult át. Az öt évfolyamot átlapozva azt láthatjuk, hogy bár különféle „nyelveken”, mégis ugyanolyan sürgető elevenséggel szólnak ki az olvasóhoz mesterek (Czakó Gábor, Fábián László) és tanítványok (Bratka László), filozófusok (Gömöri György, Novák Mircea, Tornai József) és szociológusok (Sz. Dévai Judit), képző- és ipaművészek, a zeneművészetbe (Károlyi Pál) és mozgóképkultúrába beavatott szakemberek (Török Gábor). Olyan neveket találunk a leggyakrabban publikált írók és költők között mint, Határ Győző, Lászlóffy Aladár, Pardi Anna, Karay Lajos, Szauer Ágoston - természetesen szigorúan a teljesség igénye nélkül.

A folyóirat ezekben az években nem annyira a változó világra, mind inkább az embernek a változó világban elfoglalt pozíciójára, determináltságára koncentrált. Az egyén-közösség, a személy-individuum, az Isten-ember reláció, valamint a művészet lét- jogosultsága olyan újra és újra visszatérő problémák, amelyek egy viszonylag jól körülhatárolható ideológiai tengely mentén szervezik a különféle kultúrkörökhöz és nációkhoz tartozó alkotók problémafelvetéseit. Az Életünk összművészeti fórumának szláv szekciójában nem csak a „szomszédok”, hanem a Magyarországon is egyre népszerűbb, híres (hírhedt?) orosz kortársak (Pelevin, Ulickaja, Popov) is „szóhoz jutottak” Gyürky Katalin és a nem régen elhunyt kiváló költő és műfordító, Bratka László tolmácsolásában. A lap kozmopolita szellemiségének jegyében egy-egy tanulmány, esszé, illetve szépirodalmi alkotás erejéig betekintést nyerhetünk az Európán túli világ (Közel- és Távol Kelet, Latin-Amerika és a „fekete kontinens”) szellemi életének és hagyományainak fátylai mögé is.

Az Életünk repertoárjából rekonstruálható szellemi közösség ilyenformán jócskán túlnő Vas megye határain, noha a szerkesztőség mindvégig kiemelt figyelmet szentelt a helyi értelmiség tevékenységének. Nem leplezett elfogultsággal itt főként a hajdani Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolával (jelenleg: Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ) s az azon belül működő Németh László Szakkollégiummal közös együttműködést emelném ki. Számos kiváló oktatónk „kézlenyomatán” (Fűzfa Balázs - A magyar költészet néhány cseppje, Czetter Ibolya - Stíluszintézis, Barták Balázs - Az anyagcsere művészete, Murai András - A szerzőifdm és a háló, Pusztay János - Baltikumi Napló 1999-2000) kívül olyan írások is napvilágot láttak, amelyek az egyetemi tudományos élet valamely mozzanatára reflektálnak. Itt ismét csupán illusztrációként említeném Rónay László Tiszteletadás Márai Sándornak c. munkáját, illetve az NLSZK támogatásával megvalósuló A’ magyar szép nem tudósi és írásai címet viselő Horváth József Elek-tanulmány megjelentetését (Tóth Péter előtanulmányával és kommentárjával).

111