Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - "Jó kávé nélkül nincs..." (Beszélgetés Szalay Istvánnéval, Editkével)
3 Jó kávé nélkül nincs irodalmi délután SZALAY ISTVÁNNÉ EMLÉKEZETÉBŐL (LEIEGYEZTE MERKLIN TÍMEA) Négyfőszerkesztő mellett volt nélkülözhetetlen kolléga, a nyugdíjazása előtti éveiben főmunkatárs Szalay Istvánná, akit a kortárs magyar írók, költők Editkeként ismernek, legalábbis azok, akik az utóbbi 35 évben kapcsolatban álltak az Életünk szerkesztőségével. Titkárnőként kézirataikat gépelte, papírügyeiket, honoráriumaik kifizetését intézte, postásként küldte-fogadta küldeményeiket, gépkocsivezetőként ő vitte legendás sárga Trabantjával az író-olvasó találkozókra a szerkesztőség tagjait és vendégeiket - Lend- vára, Bécsbe, Szigligetre, Zsennyére, Vas megye városaiba. Jó szervezőkészségével, gyakorlatias szemléletével megbízható támaszt jelentett a mindenkori főszerkesztőnek: Kulcsár Jánosnak, Pete Györgynek, Fábián Lászlónak, Alexa Károlynak. Tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott az Életünkkel. A folyóirat hőskorszakát idézzük fel a segítségével.- 1974. február 10-én kezdtem dolgozni az Életünkben. Kulcsár Jánosnál kellett jelentkezni a Vas Népében, amelynek újságírója volt, és egyúttal az Életünkfőszerkesztője. Kezdetben az Életünk négymegyés lap volt, kéthavonta jelent meg. A négy megye adta össze a pénzt a kiadására, mindig vita volt, hogy melyik megye mennyit adjon, és melyiknek hány szerzője szerepeljen. A Vas Népe szerkesztősége a pártszékházban volt a Berzsenyi téren, az Életünk a zeneiskolában rendezkedett be az első emeleten a 112-es szobában, ahol mindössze egy asztal, egy szék, egy egyajtós szekrény fért el, és egy kisasztalon egy írógép, ahol kéziratot lehetett gépelni. Tibold Iván volt akkor a zeneiskola igazgatója, fél napra tudott helyet adni. Mindennap délig voltam ott, délután ebben a szobában gitárórát tartottak. A versrovatot Várhelyi József szerkesztette, a prózát Farkas Imre. Kun tár Lajos volt a technikai szerkesztő. A hősidőkben, Kulcsár idejében lakásról lakásra jártunk. Kuntár, Várhelyi, Farkas kéziratokat olvastak, és a „kollektív bölcsesség elve” alapján választották ki a kéziratokat, végül a kezembe nyomták, mit kell gépelni, mi kerül be a folyóiratba. Gonda György tanácselnök hozta Szombathelyre a művelődési minisztériumból Pete Györgyöt, aki 1977-től lett az Életünk főszerkesztője. O kezdte szervezni, hogy legyen az Életünknek jobb helye, mert le sem tudott ülni. Általában a Kőszegi utcai Vidám étteremben és a VAOSZ-ban javította a kéziratokat. Ahol most a Vasi Szemle szerkesztősége van, az ifjúságvédő intézet mellett a Vörösmarty utcában kaptunk 84
