Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - "Jó kávé nélkül nincs..." (Beszélgetés Szalay Istvánnéval, Editkével)

aztán helyet - Puskás Sándortól, az intézet igazgatójától, aki nagy kultúrabarát volt. Munkaruharaktár volt, amikor az Életünk megkapta, át kellett alakítani, fel kellett újítani. Udvar felől mentünk az első látogatáskor, egy létrán kellett felmászni emeletnyi magasságba. Tűsarkúban, szűk szoknyában voltam, toltak előre, menjek csak, meg kell nézni, megfelel-e. Elfogadtuk. Két év alatt készült el a tatarozása, a TANÉP csinálta, akkor készült a csigalépcső is. Pete hamarosan hozta Rózsa Bélát, jött Ambrus Lajos, Gyurácz Ferenc, Péntek Imre.

A Vörösmarty utcában volt betörés és volt kitörés. Egyszer kirúgták hátul az ablakot, és rózsák voltak a vécécsészében. Nem tűnt el semmi, pedig ott volt a fiókomban a pénz. Nem értettem a dolgot, hívtam Petét, hogy jöjjön, mert itt betörés volt, mondta, nem tud jönni, mert lejárt a személyi igazolványa, szóljak a rendőrségnek. Fél napig nyomoztak. Kiderült, fiatal fiúk egy ifjúságvédő intézetbeli lánynak szánták a rózsákat, csak eltévesztették az ablakot. A kitörés pedig Duba Gyula, egy szlovákiai íróvendégünk nevéhez fűződik, akit egyszer véletlenül bezártunk az épületbe. Ori- szentpéterre siettünk egy író-olvasó találkozóra. Már mindannyian kimentünk az ajtón, csak ő még beugrott a földszinti mosdóba, de mi ezt nem vettük észre, bezártunk, és elhajtottunk. Már Körmendnél jártunk, amikor ránk telefonáltak, hogy valaki dörömböl belülről az üvegajtón az Életünk szerkesztőségében. Visszafordultunk, hogy kiengedjük.

Zsámboki Árpád volt a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, aki át szokott jönni hozzánk beszélgetni. Az osztályon dolgozott Kutszegi István is, aki minden kérdésre azonnal tudta a választ, vagy ha nem, rögtön utánanézett. Dala József - előzőleg celldömölki tanácselnök - volt az a megyei tanácson, akinek a feladata volt, hogy az Életünket ellenőrizze. Fél kettő-kettő körül jött, és a fél hármas vonattal ment is haza a Ság hegyre. Nagyon szeretett elbeszélgetni. Sokat profitált az Életünk a kapcsolataiból. Nagy barátja volt Kosa Csaba. O hozta ide Ágh Istvánt, aki itt írta a Dani uraság című könyvet. Zalatnay Cinit is meghívta a pincéjébe. O tanított engem arra, hogyan kell házi parasztsonkát megpirítani fokhagymásán, aztán vörösborral leöntve párolni, és vörösbort inni hozzá.

Pete György külföldön élő magyar írókat gyűjtött. Jött hozzánk Vitéz György, Mo- noszlóy Dezső, Határ Győző. Vitéz György nagyon rácsodálkozott a Trabantomra, mikor vittem Celldömölkre író-olvasó találkozóra. Szegény, hiába kereste a műszerfalat az NDK-s autóban, alig hitte, hogy ezzel el tudunk menni. Hazafelé kicsukta az ajtóval a biztonsági övét, Szombathelyig kopogott, de nem jöttünk rá, mi kopog, elvásott teljesen, ki kellett cserélni. A szerzőket a saját költségemre szállítottam. A benzin fillérekbe került, a társaság érdekes volt, cserébe kiírhattam a főszerkesztőnek, hogy holnap nem jövök be, mert elmegyek gombászni. Pete György azt is tudta, hogy az idős szüléimét is gondozom. Fábián László idejében lett gépkocsi költségtérítés. Nem volt sok út, csak egy-egy, és a szerkesztők meghívtak vacsorára.

85