Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Pete György: A havi folyóirat felé

hadersdorfi Műhely-találkozó számomra, melyet aztán oly sok másik követett egészen Szombathelyig bezárólag. Majd a rendszerváltás után Keszthelyig.

A 70-es évek végén, a 80-as évek elején Magyarországon járványszerűen jelentkezett, szinte megkerülhetetlen divattá vált a neoavantgarde, kísérletező irodalom művelése. Nem lehetett pályakezdő szinte, aki nem innen próbált elindulni, építkezni. A valamivel idősebbek kipróbálták, legalábbis külsődlegesen használták eszközeit. Voltak sikeres átalakulások, átváltozások is. Azt mondhatjuk, valóban végbe ment a mély és lényegi formamegújítás, amiben a fiatal nemzedékek vettek részt, jártak élen. Az „arctalan nemzedék” arca így is formálódott.

Akik csak a külsődleges eszközök felfedezésére és alkalmazására vállalkoztak csak, bár nagyon látványosan „megújultak”, ki is hullottak az idő rostáján az elmúlt másfél, két évtizedben. Akik az irodalom új lehetőségein, feladatain töprengve kísérleteztek, újfajta irodalmi kifejezésmódot alakítottak ki, lehet, hogy ma nem is az avantgárd körébe sorolható műveket alkotnak.

Egy bizonyos, ma nehéz lenne érvényes irodalmi művet létrehozni úgy, hogy eltekintenénk a 70-80-as évek irodalmi átalakulásától. Ebben a forrongásban méltó, nem elhanyagolható részt vállalt a megújult Életünk is. Nemcsak azzal, hogy a nyugati magyar irodalom avantgárdjával megismertette olvasóit, s az alkotókat, hanem azáltal is, hogy a kísérletező magyarországi fiatal írónemzedékek egyik fontos publikációs fóruma volt. Harmadrészt pedig, egyik műhelyét teremtette meg a neoavantgárdnak Szombathelyen. (Molnár Miklós, Péntek Imre, Székely Ákos stb.) Olyan műhelyt, mely részt vett tevőlegesen a Magyar írószövetség és a Fiatal írók József Attila Körének munkájában, az irodalom mozgásfolyamataiban. Részt vett a párizsi Magyar Műhely éves irodalmi találkozóin, a rendszerváltás szellemi előkészítésében, még ha más-más meggyőződés alapján is.

Az Életünk mégsem volt avantgárd lap. Könnyű lett volna, s maradandó érdem, ha az Életünk az árral úszva az akkori irodalmi harcok sűrűjébe veti magát, akár nemzedéki, akár irányzati alapon. Meg is lett volna erre az igény. (A Beatrice együttes körül kikristályosodó csoport nem véletlenül kereste meg az Életünket, egy általuk szerkesztett betétív felvállalása ügyében.) De az akkori szerkesztők másra, saját hitük szerint többre vállalkoztak.

Az egyetemes magyar irodalom szolgálatára, s csak ezen belül a fiatal nemzedékek, s a neoavantgárd támogatására. Talán nem véletlen, hogy az igazoló jelentéseket akkoriban nem az avantgárd közlemények kapcsán kellett megírni, hanem Eörsi István, Ratkó József, Varga Imre stb. nem avantgárd művei miatt. A hatalom tudta, hogy melyik a tüske, amely a lábába fúródik, s melyik a tőr, mely a szívét veszi célba.

61