Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Pete György: A havi folyóirat felé

A politika nem ismerte, ismerhette el az irányzatok szerinti, még kevésbé a nemzedéki alapú szerveződés elvét. Nem engedhetett létrehozni saját, nemzedéki műhelyt, folyóiratot, könyvkiadót. Ugyanakkor nem tudta megakadályozni sem azt, hogy a fiatalok megjelenjenek, lassan-lassan kiadják köteteiket, hogy antológiákban, egyéb marginális helyeken, klubokban, baráti társaságokban jelen legyenek egyre többen, egyre markánsabban az irodalmi életben. Már csak azért sem akadályozhatta, mert saját, bár álszent ideológiája ezt lehetetlenné tette számára. Lehetett „egyesekkel” vitázni, „egyeseket” kirekeszteni, de azt nem vallhatta be a kultúrpolitika, hogy az „egész” fiatal nemzedék kicsúszott a kezéből. Persze „egyesek” vállalták a rájuk osztott szerepeket, de ezek vagy súlytalan, hiteltelen személyiségek voltak, vagy „átálltak” azon egyszerű oknál fogva, ha meg akarták szakmai reputációjukat őrizni, nem tehettek mást. így jött létre az az állapot, hogy a 70-es évek közepére háromnégy nemzedék feltorlódott, hogy fiatal íróként beszéltek a 40 évesekről éppúgy, mint a középiskolát éppen elhagyókról, hogy az irodalmi életben nem tudták elfoglalni saját helyüket, hogy nem volt arcuk. Volt persze a Hetek, vagy a Kilencek csoportja, a 70-es évek elején nagy nehezen engedélyezték a Mozgó Világ című antológia ritka megjelenését, a könyvkiadók a fiatalok bemutatására sorozatokat indítottak, voltak irodalmi tanácskozások, de voltaképpen nem tudták, mit is kellene velük kezdeni. Az 1970-es évek első felében létrejött az írószövetség keretein belül a Fiatal írók József Attila Köre (FIJAK), 1975-től kéthavi folyóiratként újjászületik a Mozgó Világ, miközben az Üj írás főszerkesztője Jovánovics Miklós a fiatalokról mégis így nyilatkozott: „arctalanok”.

(Mindenkié és senkié) Az újjáalakult Életünk szempontjából alapkérdés volt, hogy a fiatalabb nemzedékek lapja legyen, hiszen állandó saját szellemiség, minőség, arculat megjelenítése nem lehetséges stabil, karakteres szerzőgárda nélkül, s mivel a „felfedező” szerepkör már ki volt osztva a Mozgó Világ számára, mert az idősebb nemzedékek már otthon voltak több folyóiratnál is, nem volt más út nyitva. Azokra kellett az Életünket alapozni, akik - bár más folyóiratoknál is publikáltak de akik számára az Életünk jelentette az igazi otthont. Ezt megkönnyítette az is, hogy az Életünk nem akart irányzatos lap lenni, se nem kívánt nemzedéki lap sem lenni, de értékelvű lap igen, s az esztétikum kihangsúlyozása mellett elsősorban a konzervatív szellemi-erkölcsi alapállású, világszemléletű és nemzeti elkötelezettségű alkotókat közölte.

így a Hetek (Ágh, Bella, Ratkó, stb.) és a Kilencek (Utassy, Kiss Benedek, Oláh, Mezey Katalin, Péntek Imre) alkotói együtt jelentek meg a legfiatalabbakkal, Zalán Tiborral, Géczi Jánossal és az idősebb nemzedékhez tartozókkal, Apáti Miklóssal, Simonffy Andrással, a modernistákkal és a hagyománytisztelőkkel. (Egyedül az adott mű esztétikai minősége és szellemi irányultsága volt a közlés kritériuma. így a közölt művek irodalmi értéke miatt és nem a szerzők szombathelyisége, vagy nyugat-ma- gyarországisága miatt lehetett a népes szerzőgárda tagja a kezdetektől Böröczki Mihály, Székely Ákos, Lőrinczy Huba, Molnár Miklós, Pécsi Gabriella, Tábori Ottó, később Ambrus Lajos, Gyurácz Ferenc stb.)

57