Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Lőcsei Péter: Emlékek, dokumentumok (Beszélgetés dr. Palkó Istvánnal)

Pl: Az Életünk nek volt néhány fontos előzménye. Korábban már említettem a Sorsunkban végzett munkámat. 1945 után több irodalmi kiadványt szerkesztettem. Ezek közé tartozott a Vándortűz, aNépünk és az Őrség. Ez utóbbi a Magyar írók Szövetsége Szombathelyi Csoportjának antológiája volt. A Vasi élet és irodalom című kötetet 1957-ben sikerült megjelentetni. Több írásom szerepel benne a régió irodalmáról, Pável Ágostonról, Berzsenyiről. 1962-ben szerkesztettem meg az Ez történt című válogatást, amelyben többek között Károlyi Amy, Weöres Sándor, Bárdosi Németh János, Gazdag Erzsi, Cs. Nagy István és Sólymos Ida írásait adtam közre.

Munkatársa voltam az újraindított Vasi Szemlének. Az elsősorban helytörténeti, művelődéstörténeti tanulmányokat közölt. Éreztem a hiányát egy regionális irodalmi lapnak. Ez még javában a Weöres Sándor emlegette „szellemi szesztilalom” időszaka volt! Minden ötletet, újítást ideológiai gyanakvás vett körül. A „HÁROM T” (tiltás, tűrés, támogatás) világában a pártbürokraták nehezen fogadták a kulturális decentralizáció igényét. Én már 1960-ban egy irodalmi, művészeti kiadványsorozatot szorgalmaztam.

Az Életünk 3 évvel később irodalmi antológiaként indult meg. A második köteten már ez olvasható: irodalmi és művészeti antológia. Felelős szerkesztőként irányítottam a kiadvány ügyeit. Vállalkozásunk Győr-Sopron, Vas, Veszprém és Zala összefogásával jelenhetett meg, ezért mindig vigyáznunk kellett a szerzők arányaira. A szerkesztőbizottságba a helyieken kívül a szomszéd megyékből delegáltak újságírókat, költőket, írókat, irodalomtörténész tanárokat. Egy részük lektori munkát végzett, és verseket, novellákat is adott. Kulcsár János és Káldi János például. Heitler László képzőművészeti írásokkal, beszámolókkal, Z. Szabó László tanulmányokkal, könyvismertetésekkel jelentkezett. Rajtuk kívül Pósfai H. Jánost, Farkas Imrét, Lázár Tibort, Pozsgai Zoltánt sorolhatnám. Hálásan emlékezem Simon István költő, szerkesztő barátomra, aki tanácsaival, kapcsolataival segített életben tartani vállalkozásunkat. Helyzetünk nem volt könnyű. Meg kellett teremtenünk a megjelenés pénzügyi feltételeit, el kellett oszlatnunk a politikai, ideológiai gyanakvásokat. A „Hatalom” szigorú megszorításokkal élt: az egyes számokat csak a Kiadói Főigazgatóság cenzúrája után lehetett megjelentetni. Ezt lektorálásnak nevezték, de ne szépítsük, cenzúra volt a javából. Simon István mellett megemlítem Kristó Nagy Istvánt, aki szintén sokat segített. Odaadom neked néhány megmaradt levelét, válogass belőlük! Az emberi viszonyokat és a kor levegőjét őrzik... [Az átnézett dokumentumokban akadnak Kris- tóval kapcsolatos bírálatok is. LP]

Egyet-kettőt a napokban újra elolvastam a nálam maradt kéziratokból, indigós másolatokból. Mai fejjel alig hihető, hogy mennyi mondvacsinált aggodalom keresztezte elképzeléseinket. Felmerült például, hogy adjunk teret olyan vitáknak, amelyeket a fővárosi irodalmi lapok kezdeményeztek. A felénk irányuló érdeklődés erősödött volna, ha az Elet és Irodalom vagy a Kortárs szerzői nálunk is megszólalnak. Oldódhatott volna a belterjesség. Tervünket nem támogatták. Előkerestem azt a levelet, amelyben egy veszprémi kollégánk 1965 nyarán Turczel Lajost ajánlotta figyelmünkbe. így írt a kapcsolat előnyeiről: ,ANegyvenöt év körüli, irodalmilag bámulatosan

20