Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Lőcsei Péter: Emlékek, dokumentumok (Beszélgetés dr. Palkó Istvánnal)

tájékozott, kitűnő ember, aki több felvidéki magyar nyelvű irodalmi lap szerkesztője, s egyáltalán afelvidéki magyar kulturális élet központja. Ajövőben figyelemmel szeretnék kísérni az Életünket, ezért az a kérésük, hogy címükre az egyetemre küldjétek egy-egy példányt. Az Életünk irodalmi gárdájának és afelvidéki magyar íróknak közreműködése azonban ennél sokkal szorosabb lehet." A folytatás még érdekesebb: „Úgy gondolom, hogy helyes lennefelajánlani, hogy felvidéki magyar írók is küldjenek írásokat az Életünknek. egy-egy írás leközlése nem esetenkint nem is jelent túl nagy megterhelést, s ezzel egy közel nyolcszázezer - talán egymilliós olvasótáborral tudna megrendelési lehetőségekre is kiterjedően kapcsolatot létesíteni az Életünk. A Kortárs, az ÉS, az Új írás eddig is hozott tőlük néha valamit, a kapcsolat azonban nagyon laza, s az Életünk kis ügyességgel messze lehagyhatja ezen a téren országos lapjainkat. A földrajzi közelség is indokolja Szombathely és Pozsony kulturális együttműködését..." Ha megnézed zz Életünk első korszakát, láthatod, hogy ebből a fölöttesek mit engedélyeztek. A nacionalizmustól való beteges félelem sok ötletet letaglózott. A kulturális kormányzat egyik oldalról bírálta a provincializmust, a másikról szűkítette a kitörési lehetőségeket. Kordában tartották a példányszámokat, a megjelenést és a terjesztést.

Itt van a Kornis Pál kiadói főigazgató-helyettesnek ellentmondást nem tűrő levele 1963 májusából. Néhány mondatából sok minden nyilvánvalóvá lesz: ,Jylellékelten megküldjük > Életünk < című antológiájuk II. kötetének engedély ét és kéziratait. Kérjük, szíveskedjenek Gazdálkodási Osztályunkkal ennek a kötetnek terjesztési árát is jóváhagyatni. Egyben felhívjuk az Elvtársakfigyelmét, hogy >Életünk < című kiadványuk egy évben legfeljebb háromszor jelenhet meg. A sajtótörvény értelmében a Kiadói Főigazgatósága többszöri megjelenéshez nem járulhat hozzá.”

LP: Ehhez nem kell hozzátenni semmit.

Pl: Talán csak annyit, hogy a helyi politikusok is nagyon óvatosak voltak. Mi nagyon hamar láttuk, hogy az antológia csak az első lépés lehet. Mindent megmozgattunk, hogy folyóirattá alakulhassunk. Ebben a paksamétában találsz majd olyan iratokat, amelyek igazolják szavaimat.

LP: Kiket emelnél ki az egykori szerzők közüli

PL Az Életünk hasábjain elsősorban dunántúli, nyugat-dunántúli írók, költők írásaival találkozhatott az olvasó. Sokan vasi kötődésűek voltak. Bárdosi Németh János (versek, emlékezések, ismertetések), Fodor András (versek, bírálatok), Hajnal Gábor (versek, fordítások), Gazdag Erzsi, Cs. Nagy István (versek, könyvismertetések), Sólymos Ida, Z. Szabó László, Takáts Gyula, Tuskés Tibor, Várkonyi Nándor publikációit említhetném a teljesség igénye nélkül. A klasszikusok közül néhány írással szerepelt például Németh László, Illyés Gyula, Kassák Lajos és Veres Péter is. Büszkén mondhatom, hogy Weöres Sándornak több verse (Epilógus, A makacs élet, Az akasztott isten, Tenebrae, Hajnal, Lant-futamok stb.) és néhány fordítása (Federico Garcia Lorca, Csiu-Csang, Majakovszkij) is megjelent. Ez idő tájt néhány írás is napvilágot látott róla (Cs. Nagy István a Bóbitáról írt; Várkonyi Nándor Weöres pécsi éveit elevenítette fel; Kulcsár János és Petrován Oszkár a Tűzkút című Weöres-kötetet értékelte; Poszler György pedig a költő házaspár szombathelyi látogatásáról tudósított).

21