Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Horváth Katalin: Czuczor és Fogarasi a szócsaládokról - a szavak egyenes ági és oldalági rokonsága

megszülető két vagy több variáns. E tövek mindegyikének azután szintén lehetnek egyenes ági rokonai. Azaz:

kér-, kerül, kerít, keres, kerge, kér gül, keret stb.

kör, körös, köröz, körül, körző stb.

kor-, korong, koré, korlát stb.

kar-, karika, karám, karing stb.

gör-, gördül, gördít, görög, görbe, görbít, görbül stb.

gur,- gurít, gurul, girbe-gurba, guriga stb.

stb.

A szótár Élőbeszédének III. szakaszában a szerkesztők a következőket írják: „Az értelmezés egyik fő segédeszköze, sőt kelléke a szócsaládosítás. Alig van szó, melynek a maga nyelvében családtársa nem volna. A családi szók egyenes vagy oldalágon rokonok-, amazok bizonyos változatlan gyökből vagy törzsből folynak ki [...]. Az oldalágu rokonok némi saját jegygyei bírnak, de gyökeik vagy törzseik mind bizonyos alaphangban, mind alapfogalomban egyeznek [...] A részletek ilyetén öszveállításából kitűnik az alapértemény, mely valamennyinek közös jegye [...].

Ebben áll a szók belhasonlítása, mely szerint a rokonhangu és érteményű szókat bizonyos gyökre viszszük vissza, mi annál világosabbá teszi az egyes fajok jelentését, minél népesebb a család, melynek tagjai közé számítvák; s ez esetben kül- hasonlítás és rokonítás nélkül is tisztában lehetünk velők [...]” (1. CzF. 1: 15-17; vö. még: Lugossy 1857; 1858).

Az idézetekből kitűnik, hogy Czuczorék az etimológiai vizsgálódásokat, a szó- családosítást a helyes szóértelmezések érdekében tartották szükségesnek, sőt nél- külözhetedennek. Továbbá az is világossá válik, hogy az ún. belhasonlítás fogalma meglepő előzménye a XX. századi olasz neolingvisztikai iskola belső rekonstrukció (analisi interna) fogalmának, azaz annak a nagyhorderejű gondolatnak, mely szerint egy-egy vizsgált nyelv szinkrón relációiból is el lehet jutni - többek között - a szavak történetéhez, eredetbeli összefüggéseihez is. (vö. Bonfante 1945: 83-91, 132-161).

Felismerték továbbá, hogy nyelvünk idegen eredetű elemeiből csak egyenes ági származékszavak jönnek létre, ám oldalágiak nem: 1. pl. a magyar font-hó\ (< ném. phunt ~ pfund ~ pfunt > lat. pondus ’súly’) közvedenül levezethetők afontos, fontosság, fontoskodik, fontol, fontolgat, megfontolt, megfontolandó stb. szavak, ám a szónak oldalági rokonai, azaz hasadással elkülönült származékai {a font mellett pl. fönt vagy fent) nincsenek.

Úgy vélem, hogy Czuczorék a szavak közötti kétirányú etimológiai kapcsolat, azaz a) a gyökből közvetlenül levezethető; valamint b) a közvetett - tőalternációra épülő - származékok határozott megkülönböztetésével és a szavak családosításá- nál ezek együttes figyelembevételével jó irányba indultak el. Ám a magyar szótörténeti-etimológiai kutatás nem követette ezt az ígéretes kezdeményezést: szófejtő gyakorlatunk a szócsaládok rekonstruálásakor - máig - elsősorban szavaink egyenes ági rokonainak a feltérképezését célozza.

78