Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Horváth Katalin: Czuczor és Fogarasi a szócsaládokról - a szavak egyenes ági és oldalági rokonsága
3. A szóhasadás 3.1. Ugyanakkor fontos látnunk azt a tényt is, hogy ezt a jelenséget, vagyis szavaink távolabbi, oldalági rokonságát a mai magyar nyelvészet is ismeri és kutatja, s szóhasadásnak, azaz párhuzamos alak- és jelentésmegoszlásnak nevezi. A bozót ~ bo- zont, kerek ~ kerék, zeng ~ zönge, toboz ~ doboz, világ ~ virág, cseléd ~ család, magyar ~ megyer, nevel ~ növel, pereg ~ pörög, kópé ~ góbé, cefet ~ cafat, makog ~ mekeg, kondor ~ göndör, komyadoz ~ gömyedez, habar ~ hadar, íj ~ ív, sudár ~ sugár, hajlik ~ kajla, tulipán ~ turbán, oroszlán ~ arszlán, sor ~ szer ~ -szór ~ -szer ~ -szőr stb. a jelenség ismert példái. Hosszú, jó százéves, kitérő' után nyelvészetünk valamennyire mégiscsak visz- szatalált - Czuczorék kutatásainak ismerete, a rájuk való hivatkozás nélkül - az általuk járt útra. A magyarban az alapszavakból (abszolút tövekből = gyökökből) származékszavak sokaságát létrehozó belső szóalkotási eljárások (szóképzés, szóösszetétel, szóelvonás, szórövidülés, betű- és mozaikszó-alkotás, szóösszevonás, szóvegyülés stb.) között 1962-től kezdve szerepel a Grétsy László bevezette szóhasadás műszóval jelölt nyelvtörténeti folyamat, a párhuzamos alak- és jelentésmegoszlás. Grétsy könyvet írt Szóhasadás címmel, melyben e „kevésbé számba vett szóalkotásmód” újabb keletű példáit gyűjtötte egybe és dolgozta fel. A jelenséggel hosszabb ideje foglalkozva csak megerősíthetem Grétsy közel fél évszázaddal ezelőtt írott sorait (1962: 262).: „A szóhasadás szerepe a nyelv életében sokkal nagyobb, mint gondolnánk, s alighanem sokszorta nagyobb, mint a szóalkotás néhány eddig is számon tartott eszközéé, például a szóvegyüléséé vagy az elvonásé”. A jelenség létrejöttében a morféma-alternációnak (allomorfiának) van meghatározó szerepe, mivel az esetek döntő többségében a folyamatot a szabályos hangváltozások (hangfejlődési tendenciák) előidézte alaki differenciálódás indítja el. Az alakváltozatok csak akkor maradnak életben, ha funkciót kapnak, azaz ha az eredeti hangalakhoz tartozó jelentés is megoszlik: az egymástól eltérő alakokhoz, kisebb vagy nagyobb mértékben egymástól elkülönülő jelentések társulnak4. 3.2. Annak ellenére, hogy e szóalkotási eljárás jelentőségét, elsősorban a magyar szókészlet gyarapításában betöltött fontos szerepét Grétsyn kívül is kiemelték (1. Benkő 1963: 18-39), és további vizsgálatokban többen is megerősítették (1. pl. Elekfi 1996: 286-296; Horváth 2004:133-142; H. Varga 2009: 175-195), újabb egyetemi leíró nyelvtanunk - elődeihez hasonlóan - a ritkább szóalkotási módok közé sorolja, s röviden (kis betűkkel szedve) jellemzi (1. Magyar Grammatika 2000: 343). Strukturális nyelvtanainkban pedig (1. Új magyar nyelvtan 1998, Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia 2000) a fogalom még említés szintjén sem szerepel. Ezzel szemben Czuczorék a jelenséget a magyar nyelv meghatározó vonásának tartották, s az oldalági rokonszavak körét jóval tágabbra vonták: kerestek és sokszor találtak is négy, hat, nyolc vagy még több alakváltozatot, azaz oldalági rokon gyököt. Pedig ma többet tudunk a szabályos hangváltozásokról, mint az ő korukban lehetett! Mégis, esetenkénti tévedéseik ellenére, alapvetően nekik volt igazuk! Grétsy Czuczorékra nem hivatkozik, ahogyan azok a nyelvtanaink sem, amelyek - ha bármely csekély mértékben is - de foglalkoznak a párhuzamos alak és funkciómegoszlással. Grétsy úgy látja, hogy nyelvünk újabb korszakaiban, főleg a XVIII. század második felétől kezdve nyer egyre nagyobb teret ez a szóalkotási eljárás, ám Czuczorék 79
