Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Németh Renáta: A gyök fogalma a romantikus nyelvelméletben
NÉMETH RENÁTA A gyök fogalma a romantikus nyelvelméletben 1. A szavak organikus egységek A bölcseleti nyelvészek által képviselt romantikus nyelvelméletben - akárcsak magát a nyelvet - mind a lexémákat, mind a szóalakokat (a továbbiakban szavak at) „szervezetes egész”-nek (CzF. I: 18), azaz organikus egységnek tekintették. A romantikus tudományosságra jellemzően a szavaknak nem is a felépítését, hanem a felépülését vizsgálták, azaz a szavakat genezisükben szemlélték. Felfogásuk szerint minden szó teste egy mag köré épül ki, ehhez tapadnak a képzők és a ragok (vö. Imre 1859: 857). Kuun Géza szavaival: „A gyök a szónak valóságos csirája, az elvetett mag, melyből ez kikelt” (Kuun 1867: 112).1 A korabeli szakirodalomban A SZÓ NÖVÉNY strukturális metaforára épülő mag, csíra, s a végül emblematikussá vált - gyök, sőt, törzs kifejezések szinonimákként voltak használatosak. A bölcseleti nyelvészek genetikus definíciója szerint tehát a gyök2 * a szó azon alakilag megragadható jelentéses eleme, amelyből a szó mintegy kifejlődik, kibontakozik, s elnyeri külső alakját (a hangalakot) és belső alkatát."' A gyök (lat. radix) fogalma - az affixuméval együtt - az európai nyelvészeti tradícióba eredetileg a kora középkori héber és arab nyelvészetből került át (vö. Collinder 1976: 78-79; Te- legdi 1990: 14). A kortárs európai történeti-összehasonlító nyelvészek is gyökökkel dolgoztak, így az ő munkáikra hivatkozó magyar bölcseleti nyelvészek munkássága a korszakban kifejezetten korszerűnek tekinthető. 2. A gyökelmélet hazai hagyományai A gyökelmélet hazai hagyományait illetően Kresznerics Ferenc Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal című híres munkáját (1831-1832) kell elsősorban megemlíteni. Ez szolgált ugyanis a Nagyszótár mintájául. 1833-ban kezdték kiadni Kassai József Származtató, s gyökerészőMagyar-Diák szó-könyvének első öt kötetét.4 Az Akadémia pedig 1834-ben hirdetette meg a magyar nyelv tiszta gyökeinek kutatására felhívó pályázatát. A beérkezett hat munka közül Engel Józsefi’ magyar nyelv2 gyökér szavai című dolgozata nyert (1839), Nagy János Tiszta magyar gyökök című, második helyezett pályaművét azonban szintén kiadták (1838). A Nagyszótárban alkalmazott gyökelmélet és gyökvizsgálati gyakorlat tehát nem előzmények nélkül való, hanem a korszak magyar nyelvtudományában általánosan elfogadott szemlélet- és elemzési mód volt. A gyökelmélet kérdéseivel Imre Sándor 1859-ben, Kuun Géza 1867-ben akadémiai székfoglalójában foglalkozott. Még a bölcseleti nyelvészek későbbi nagy ellenfele, Hunfalvy is értekezett a „szó- gyökerekről” (1852). A gyök létét tehát a korszakban gyakorlatilag minden nyelvész elfogadta. Míg azonban Hunfalvy a gyök fogalmához tapasztalati úton jutott 57
