Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Németh Renáta: A gyök fogalma a romantikus nyelvelméletben
el (Hunfalvy 1852: 138-141), a bölcseleti nyelvészetben a gyök léte a nyelvelméleti alapvetésből következett, amelyet a szóelemzés eredményei igazoltak. A romantikus tudományban ugyanis a kialakított hipotézist mindig az empirikus vizsgálatokból adódó folyamatos visszacsatolás bizonyította.4 5 3. A gyökök meghatározása: az oppozíciós módszer A gyök körüli polemizálás elsősorban annak alaki kritériumait illetően folyt. A gyököt mint önálló jelentéssel bíró formai egységet kizárólag a szó alaktani elemzésével lehetett megragadni, a jelentéstani vizsgálattal szoros összefüggésben. Czuczorék elemzési gyakorlata egyértelműen a magyar gyökerésző hagyományhoz kapcsolódik: gyöknyomozó módszerüket elődeikhez hasonlóan (például Kresz- nerics 1831-1832: XXXIX) ők is a magyar nyelv szuffixáló jellegének felismerésére alapozták.6 Ebből adódik a gyök formai alapú definíciója: „Gyökér szó az, melyből más szavak erednek, és semmi szóképzöt vagy módosított ragasztékot nem foglal magába” (CzK 1: 5). Ahhoz azonban, hogy a gyököt mint formai és jelen- téses alapegységet meghatározhassák, és a szót a maga genezisében szemlélhessék, a bölcseleti nyelvészeknek tisztában kellett lenniük a szót alkotó többi elem - gyök és képző - formájával és jelentésével. Ez azért rendkívüli jelentőségű, mert a korszakban egyik típusú elem sem volt listázva.7 Czuczorék számára nyilvánvaló volt, hogy a szó belső szerkezetét feltárni igyekvő elemző nagy eséllyel követhet el hibát a jelentéses elemek kijelölése során, s hogy egy ilyen szegmentálási hiba az egész elemzés végeredményét teheti hiteltelenné.8 A hibákat a nyelvi alakulatok részleges hasonlóságán alapuló, ún. oppozíciós elemzési módszer9 alkalmazásával igyekeztek csökkenteni. Elemzési gyakorlatuk egyértelműen bizonyítja, hogy ezt az eljárást használták a gyök és a szót alkotó többi, alakilag megragadható jelentéses elem izolálására.10 Bár Czuczorék- a szó genezisét rekonstruálandó - általában a képzők leválasztásával igyekeztek eljutni a gyökhöz, a szó alkotóelemeinek a gyök felől induló meghatározásával csökkenthették a hibák számát.11 Czuczorék azt vallották, hogy a képzők jelentésének megállapításában különösen nagy szükség van az anyanyelvérzékre,12 csakhogy ez egyénenként különbözhet: ki-ki másképp láthatja a szó belső szerkezetét, attól függően, hogy mit azonosít képzőként. S mivel a magyarban - a morfémák szintjén- képzőként szinte minden mássalhangzó-fonéma jelentéses nyelvi elemként szerepel, az elemző - főképp a Czuczorékhoz hasonlóan járatlan utakon járó - köny- nyen tévedhet. A Nagyszótárban a szerkesztők mindenesetre minden - szerintük legalábbis - belső szerkezettel bíró szó többé-kevésbé részletes, a „gondolkodva olvasó” anyanyelvi beszélő nyelvi képességére is hagyatkozó alaktani felbontását, illetve rekonstrukcióját is megadták (1. például: „EGYEN S DIK, (egy-en- s- d-ik)” és „ÜNNEP, INNEP, (üd-nap)”). 4. A gyök felbontása: a gyökhang problematikája A korszakban általánosan elterjedt vélemény szerint az első nyelvalkotók egyszótagú gyököket hoztak létre. A magyar gyök egyszótagúságát általában megőrzött régiségnek tekintették (vö. Ballagi 1841: 10-11), s nyelvünk egyik olyan tulajdonságának tartották, amely annak eredeti mivoltát (ehhez 1. Herder 1772/1983: 254-279; valamint pl. Ballagi 1855, 1859) tanúsítja. Imre Sándor mindamellett 58
