Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Sarusi Mihály: Írók Almádiban (Részletek a szerző készülő Balaton-könyvéből)
környékbeli olvasó, aki magára vette s kellőképpen megsértődött. Amin nincs mit csodálkozni, hiszen találóak, pontosak a gyarlóságainkat kipellengérező történetek. „Magyar kéziratok” - áll az író által készített kézműves köteten. Reménykedjünk, hátha nem ez a sors vár a többi magyar kéziratra. Mert hát nem túl sok tollforgató képes (miután az erre hivatottak cserbenhagyják az írásművészetet) nyomdász szaktudásával és ügyességével könyvet gyártani. Hogy rákerült a „Magyar kéziratok” megnevezés a nyomdai változatra is, már csak (?) játék... Jellemző legújabb munkájának a sorsa is. 1956 ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-án átvehette a Németh László Alapítvány regénypályázatának fődíját A tanár úr című művéért. A regényben saját, pesti ötvenhatos egyetemista élményeit dolgozza föl, a főhőst az 1958 januárjában kivégzett Brusznyai Árpádról, volt veszprémi gimnáziumi osztályfőnökéről mintázta. S bár a szakmabeliek és a politikusok nem egyszer említik, hogy túl kevés az ötvenhatos irodalom, véletlenül sem tolakodtak a sikerkönyvre (némi pénzügyi hasznocskára) áhítozó kiadói vállalkozások a kitűnő munkáért. Hogy - már megint - mégiscsak jól végződjék a dolog: a 2007-es könyvhétre kiadta a Kráter... Balogh Elemért két (fa-, bokor-, szőlő-) metszés közt találom öreghegyi szőlejében, a jó öreg - almádi vöröskőből rakott - pince tövében. Legutóbbi látogatásom óta kiszáradt az egyik fa, gazdája az unokáknak magaslest épített a tetejébe, ahonnan az egész kelet-balatoni tájat belátni. Ahogy vége az iskolának (Pesten, Veszprémben), csodálja a Balogh család legifjabb nemzedéke... A márciusi nap áprilisban természetes melege már virágba borította a hegyoldalt. Kirobbanó élet a Tó fölött, a Tó körül. Az író tudja, az egészből ez ér a legtöbbet. A siker, manapság, a hangosaké. Balogh Elemér sok minden volt, hangos sosem. Persze, elmegy tüntetni mindaz ellen, ami ellen a magafajta tisztességes magyar embernek manapság könnyen támad tüntethetnékje. Kiállításokat nyit - mint például a minap Veszprémben, az Óváros téri galériában (Somogyi Győzőét). Segít a veszprémieknek a Brusznyai-hagyomány ébren tartásában... Mindamellett elsősorban írásaival igyekszik szolgálni. (Az írásai nyomán készült filmmel, színházi előadással.) Csak ne fagyassza le a kései fagy... a jövendőt. Szétnéz a portán, az Öreghegynek majdnem a legtetején: mit tehet, hogy mielőbb visszatérjen a nekünk való rend a világba. KÖRMENDI A MAGYAR TENGERNÉL Nem volt odáig a Balatonért, annál jobban meglepődött, amikor olyasmiről tájékoztatta valamelyik tóparti cimborája, hogy a magyar tenger világa nem azonos azzal, amit az üdülési főidényben lát az erre járó kiránduló, nyaraló, vagy épp egynapos (dolog, átutazás miatt idetévedő, erre kényszerülő) futóvendég. A Karcagon élő Körmendi Lajos (Arany János-, Darvas József-, József Attila- és Kölcsey Ferenc-díjas író, Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjas újságíró, a csopaki írótábor nagydíjasa) a hagyományos értékek tisztelőjeként a Balatonnál is azt kereste, amire büszke lehet valamely táj népe: azokat az értékeket, amelyek csak erre a kis- világra jellemzőek. 40
