Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Sarusi Mihály: Írók Almádiban (Részletek a szerző készülő Balaton-könyvéből)
Rácsodálkozott a hírhozóra, hogy a Balatonnál a bennszülöttek őrzik a helyi nyelvjárást - például a lelkiek a „lölleiségüket” hogy a vérbeli balatoniak éppen annyi ősi mondát ismernek, mint a magyar világ más tájain élők - mondjuk ilyen az akarattyai Rákóczi-fához vagy a pécselyi Himfy-várhoz, a badacsonyi Rózsakőhöz kapcsolódó megannyi szép történet -, hogy a pompás litéri és csopaki gyermekegyüttes, meg a veszprémi felnőtt néptáncegyüttes világszínvonalon műveli a magyar táncművészetet. Hogy tisztelettel őrzik a balatoniak őseik foglalkozásainak az emlékét - éppen nálunk, Almádiban szép példa erre a kőfejtés-kőfaragás hagyományának az ápolása. Körmendi nem valamiféle ideológiai konzervativizmusból tekintett tisztelettel mindarra, amit népünk megalkotott: a kétkezi és a szellemi munkával létrehozott értékek híveként pillantott jókora gyanakvással mindarra, ami talmi, gagyi, kerti törpe. Ezt is bizonyítja húszegynéhány kötete (elbeszélés- és riportkönyvei, műfordításai, táj- és művelődéstörténeti munkái), meg sok ezer újságcikke a pesti és a vidéki sajtóban. Baráti unszolásra 2003-ban családostul néhány napot Almádiban pihent az 1998 óta rákkal viaskodó író. Miután a mozgást egyre kevésbé bírta, itteni napjait jószerint szobájában számítógépe mellett töltötte: míg családja a várossal ismerkedett, írta a Szabad Földnek Almádiból is a jegyzeteit, tudósításait, riportjait. Fél év múlva a bereki önkormányzat vezetőivel látogatott el városunkba, hogy rövidesen a betegség elhatalmasodása szakítsa meg - sajna, végleg - itteni barátainak a reménye szerint a továbbiakban rendszeressé váló almádi kiruccanások sorát. Egy évtizedig tudatosan a Karcag melletti Berekfürdőre készült: telket vett, hogy azon otthont építhessen magának, házat, amely helye lehetne a tájhoz kötődő irodalom emlékmúzeumának is... Berekfürdő kitűnő melegvizes fürdőhely - vize a közeli szoboszlóiéval vetekszik s bár egymaga több vendéget fogad (évente átlag 300.000 a bereki vendégéjszaka), mint a többi falu és város Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében együttvéve, hangulata nyáron is őrzi eredeti hangulatát. Ami miatt különösen kedves volt Körmendinek e gyógyfürdős nyaralófalu: a község vezetői és lakói tudatosan őrzik a nagykun hagyományt. Messziről nézve úgy vette - mert így láttatjuk magunkat, ilyennek mutat bennünket a tisztelt országos és miegyéb sajtó és vendégforgalmi hírverés? -, hagyo- mánytalanított s maradék önmagából kivetkőző nép a balatoni, melynek minden számít, csak az nem, amit eleink ránk hagytak. Hogy megörült, amikor lapunkból, az Életünkből - a halála előtti hetekben - megtudta: vagy kétszáz éve Körmöndi nevű betyárral bajlódtak a Veszprém vármegyei meg Zala vármegyei perzekutorok! Ha a Mindenható másképpen gondolja s ad Körmendinek még néhány évet, netán évtizedet, a két balatoni megye határán fekvő csárda környékét bejárva tán elbeszélés vagy esszé írására ihleti a körmöndiség-körmendiség... Mert a kitűnő írót mindennél jobban izgatta az elesettek és az elesettségük miatt föllázadó emberek világa. Nem akármi lett volna Körmendi Körmöndi-regéje! Bevallhatjuk: egyik itteni cimborája effélékre bátorította. Most meg már csak a Nyugodjék békében. Körmendi Lajos 2005. január elsején életének 58. évében hunyt el. Berekfürdői - kunhalomnyi virág borította - sírjára Almádiban készült koszorú is került. Az pedig, 41
