Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Sarusi Mihály: Írók Almádiban (Részletek a szerző készülő Balaton-könyvéből)

érzem magam! Augusztus végén elcsöndesedik a vidék, olyan csönd van!... Itt tudok gondolkodni, írni. Gyönyörű a rálátás a Balatonra; az életem gyakran azzal telik, hogy kiülök a diófa alá vagy a lugasba, és nézem a végtelenbe vesző túlsó partot.

Büszke a kertre, ahol minden gyümölcsfát ő ültetett, s arra, hogy kemény munkával maga rakta a porta 25 méter hosszú kőfalát. Úgyhogy amikor kiül a fák alá, jó gazdához illő módon, van mit szemrevételeznie.

Balogh Elemér eddigi művei: Ússzatok, halacskák (regény, 1975), Szépségverseny (regény, 1980), Csíksomlyói passió (dráma, társszerző - rendezőként - Kerényi Imre, 1982, 2004), Kutyakomédia (regény, 1989), Sógorom harminchárom rémisztő álma (regény, 1991), A semmi farka (regény, 1996). Ezután született az öreghegyi írói műhelyben állatmesékből álló elbeszélés-sorozata, amely korunk s a balatoni - bakonyi világ furcsa emberi megnyilvánulásait pellengérezi ki a szerzőre jellemző szelíd csúfondárossággal.

...Ide jutottunk? - merenghetett az ember, amikor Almádiban bemutatta a kézműves kötetet. Balogh Elemér, a Csíksomlyói passió című világsikerű dráma szerzője, többkötetes író arra kényszerült, hogy maga szedje, nyomja, ragassza, vágja könyvbe az írásait? A rátóti király találkozó című, „vidéki állatmesék” (2005) alcímével a műfajt is eláruló könyvecske nem akármilyen kézműves munka lett: a tízegynéhány példány remekmű nemcsak tartalma, a külleme, könyvművészeti értékű megjelenése miatt is. Persze „Balogh Elemér megteheti”: az ötvenhatos forradalom leverése után viselt dolgai miatt eltávolították a pesti egyetemről, s bár első munkakönyvi bejegyzése szerint „hivatalsegéd helyettes”-ként kezdte a Kádár-korszakbeli civil életet, volt rakodómunkás, kocsikísérő, hosszabb időt töltött a veszprémi nyomdában korrektorként. Jól hasznosította száműzetését: elleste a könyvkészítés minden csínját-bínját, bizonyítja e munkája, amely már-már földalatti, hisz „ráadásul” a veszprémi háza pincéjében berendezett műhelyben tervezte meg, rakta egybe a köteteket.

Nem sajnáltatta magát az író, mert gyorsan hozzátette, hogy a 86 oldalas csinos kis könyv, amely 15 állatmesét tartalmaz, barátai támogatásával hivatásos nyomdai kivitelben is napvilágot lát; s ez időközben megtörtént. A könyvet (a munka mindkét változatát) Bognár Zoltán almádi-veszprémi grafikusművész (1924-1992) gyönyörű linómetszetei szemléltetik annak köszönhetően, hogy az özvegy az író rendelkezésére bocsátotta a műveket.

Annyit talán még le kell írni e könyv születésének körülményeiről: amikor megtudták a megjelentetését támogatók, miről, kikről (korunk miféle hőseiről!) szól a beszélyfúzér, kérték, támogathassák név nélkül a kötet kiadását... S biza így is csak köszönet járhat nekik.

Mondhatni, itt tartunk.

Az állatmeséket a tanulságok Heltai Gáspár modorában írt, régies magyar nyelven fogalmazott összegzésével zárta Balogh Elemér. S hogy kik is az állatmesék hősei? Természetesen a megnevezett állatok helyett mi magunk. Mint az író fogalmaz előszavában: „Az állat ugyanis soha nem erkölcstelen, soha nem öntelt, soha nem álnok, soha nem piperkőc, soha nem kapzsi, soha nem henceg, soha nem lopja a napot és soha nem kegyetlen”. A remeteként az almádi Öreghegyen élő író meséi egyenként már megjelentek, s ahogy az lenni szokott, mindannyiszor akadt olyan

39