Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 12.)
Szűkre vonta szemeit a nő és pimaszul azt felelte, hogy tőlük kellene megkérdeznem. Én tőle vártam volna elismerést, de ha megtagadta, hirtelen ötlettel azt ajánlottam: kérdezzen meg egy jelenlévő dimitrovgrádit. A sofőr felé biccentettem. Csak többszöri unszolásom után fordult a sofőrhöz. Elég hosszan tárgyaltak, de engem nem avatott be, hogy: miről? Ismét a tájat, meg az óráját, nézegette. Végül megelégelve faggatózásomat, a retiküljébe mélyesztette kezét, és mintha nehéz tárgyat akarna kiemelni, nyögdécselt.- Nézze. Én megmondom magának, amit ez az alak motyorog, aztán a maga dolga, hogy mit kezd vele. Azt mondja, hogy a tudatlanok minden hitükben holtbiztosak, az okosok meg tele vannak kétellyel. Na, ezt tűzze a kalapja mellé! Készültem, hogy szélesebb alapokra helyezve rajzolom fel alkalmi hallgatóságomnak az ívet, amely Sztálin megismeréséhez, majd az iránta való rajongáshoz vezetett. Ez utóbbi a népi kollégiumban, második szülőhazámban, az ott kapott nevelés hatásaként következett be, tizenhét éves koromban. Torlódott bennem a kapcsolódó mondanivaló. Mindenekelőtt a pár hónappal korábban Pesten zajlott és nagy szelet kavart kollégista összejövetel forrongó hangulata, gondolati anyaga, címszavai, jelszavai visszhangzottak idegeimben. Várnom kellett azonban ezek elővezetésével, mert behatoltunk a városba, és nemsokára stoppoltunk a szállodánk előtt. 58. ............................. A Szófiából előre megrendelt szállodai szobáinkat nem foglalhattuk el Sztara Zago- rában. Illetve, beköltözhettünk volna, ha tudomásul vesszük, hogy átmenetileg megszűnt az elektromos szolgáltatás, tehát gyertyák pislákolnak a szobákban, továbbá egy-egy vödör vizet kapunk tisztálkodáshoz, WC-k használatához. A konyha is szünetel. Nem tudni, mi okozta a bajt, mondták a szállodások. Dolgoznak a gondok megoldásán, a teljes újraüzemelés időpontja azonban bizonytalan. A város két másik szállodájában hasonlók a problémák. A tolmácsnő a gyertyákkal megvilágított recepciós pultnál állt, és papírokat teregetett szét. Ideges kezeivel fontos aláírásokra mutogatott. Olykor felém bökött, bizonyára azért, mert engem is a fontos hivatkozási tényezők sorába emelt. Közben toporgott, vagy a sarkán és lábujjain hintázott. Időnként összerázkódott, meg-meg- vonaglott, mint akit máglyaláng nyaldos. A sofőr a hallba cipelte az autóból a bőröndöket. A feljelentő legény kint maradt, a kocsit őrizni. Miután én is megtudtam a lényeget, a sofőr mellé húzódtam és tehetetlenségre kárhoztatva bámultam a varázslatba átúszó látványt. Szívemből szántam a most mindinkább elgyötört, sírástól fojtogatott, haragvó, kicsike tolmácsnőt, amint azt figyeltem, hogy a szállodát képviselő, valamilyen egyenruhás férfival, meg két puccos-bodros fehérnéppel szembe szegülve újra meg újra vitatta, hogy mi történt, és mi történjék? Az imbolygó gyertyafény eltorzította a körvonalakat. Ügy tetszett olykor, hogy a szálloda óriási halijának távoli zugaiban, és a mennyezeten sikló árnyékokba rejtőz22
