Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 8. szám - Vass Norbert: Másfél óra karnevál

értesülései szerint a szülők legalább százezer forintot költöttek az együttes hangszereire.14 Még ha túloz is, hiszen a százezer forint akkoriban igen tetemes összegnek számított, a jellemzőbb az volt, hogy az induló bandák kiszuperált, letett, rossz hangszereken kezdtek játszani. Az ETA népszerű zenekarnak számított. Dalszövegeikben a kívülállást, az anarchiát hirdették, illetve az irányítottság és ellenőrzés ellen lázadtak. A koncert után pedig frissen vetett ágy és teli fridzsider várta őket budai otthonukban. Ez a kettősség a rajongóknak is feltűnt.

„Jó szövegeik vannak, de a színpadon másképp viselkednek, mint egyébként, és ez ciki. A magánéletükben nem vállalják a külsőségeket, a színpadon viszont túlöltöznek. Én azt sem hiszem el, hogy amit énekelnek, belülrőljön, mert tudom, milyen körülményeik vannak egyébként.”‘s így jellemzi Csörsz István egyik riportalanya az ETA zenekart. Önnön hitelességük kétséges voltával valószínűleg az együttes tagjai is tisztában lehettek. „Krisztina” ügynök a következőt jelentette Czeller Péterről, az ETA énekeséről: „Feltűnő, hogy ő (és az ETA volt tagjai is) igyekeznek titkolni családi körülményeiket, és személyükre vonatkozó más ismereteket. Ez azért volt, mert nem vetett volna jó fényt az ismerősök körében a rendezett családi háttér.”16 Az ETA példája arra világít rá, hogy nem elegendő a harsány szimbólumhasználat, ha az nem párosul a csoport legtöbb tagja által megtapasztalt - így kvázi a csoportban való elfogadás előfeltételeként meghatározott - szegénységgel, rossz családi körülményekkel, vagy intézeti nevelkedéssel. Utóbbiak megélése ugyanis fontos kohéziót, illetve referenciális alapot jelentett a punkok számára, akik közül sokaknak nehéz gyermekkor jutott osztályrészül. A szerencsésebb, jobb körülmények között nevelkedő fiatalok őszinte csoporttudata így - ahogy fentebb is láthattuk - gyakran megkérdőjeleződött számukra.

Hogy feltűnést keltsen és botrányt okozzon, a punk szimbolika előszeretettel használta fel és hasznosította újra a nácizmus szimbólumait is. Persze - amint Kla- niczay Gábor már a korszakban helyesen felismerte1'- ennek is jobbára a provokáció, a polgárpukkasztás volt az elsődleges célja. Az 1981-ben alakult Commando zenekar például tudatosan és kifejezetten szellemesen játszott el a szimbólumhasználat határainak feszegetésével. Az együttes tagjai karszalagot készítettek maguknak. Vörös alapon fehér körben fekete „C” betűt ábrázolt.18 Nem lett volna meglepő, ha a koncertről jelentést író besúgó a nézőtérről SS egyenruhának véli öltözéküket.

„MEGÍTÉLÉSEM SZERINT TOMBOLT..." - A RÍTUS ÉS AZ ÁLLAMBIZTON- SÁG GÖRBE TÜKRE

„Azokon a koncerteken, ahol ismertebb együttes lépettfel, már a kezdet kezdetén emelkedett hangulat volt. Ilyen együttes volt a Kretens és a CPg Más zenekaroknál várakozó volt a hangulat. Koncert előtt és alatt is volt italozás, és előfordultak verekedések is. A »pogo«19 nevű tánc volta divat, aminek a lényege, hogy mindenki azt csinálja és úgy, ahogy akarja. Ebből is előfordult aztán olyan, hogy egy durvább lökdösődésből verekedés volt. A koncert alatt jellemző volt a hangos közbekiabálások, trágárságok, és a zenekar »01, 01« kiáltásokkal való buzdítása. Mindenki elengedhette magát úgy, ahogyan neki jólesett. A botrányokat általában azok szokták kezdeményezni, akik eleve agresszívak voltak és többet ittak a kelleténél.”20 így summázza a koncerttermekről szerzett benyomásait egy leányzó, akit a szegedi CPg együttes ellen folytatott vizsgálat kapcsán tanúként hallgatott ki a rendőrség.

89