Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 8. szám - Kiss Gy. Csaba: Magyar-horvát végek emlékezetéről

vagyis ez a terület egyértelműen a magyar Zala megyéhez tartozik, ám egyházi tekintetben a zágrábi püspökséghez. „Hogy horvát volt, nem pedig magyar, legjobban az bizonyítja - olvassuk Markovié munkájában -, hogy a muraközi plébániák egytől- egyig a zágrábi püspökséghez tartoztak”.4 Lakóiról a magyar Gönczi is azt írja: „túl- nyomólag horvátok”. A Muraköz fontos közvetítő régió volt a magyar-horvát unió két országa és népei között évszázadokon keresztül. „Különösen szoros kapcsolat alakult ki a XII. század elejétől a magyar államkeretbe és egyházi szervezetbe integrált Horvátország északi területein, ahol a gyakran kétnyelvű politikai és szellemi elit, a nemesség és a papság közreműködésével általánosan elterjedt a magyar szentek legendáinak ismerete és hungarus tudatát kifejező tisztelete.” - olvassuk Ress Imre tanulmányában.5 A Mura folyó semmilyen tekintetben nem jelentett választóvonalat. A kaj- horvát nyelv egyik első fontos teljesítménye 1574-ből Ivan Pergőidé varasdi jegyző Decretum-a,

Werbőczi Tripartitiumának latinból készített fordítása Zrínyi György muraközi (Nedelic-Drá- vavásárhely) nyomdájában látott ólmod napvilágot. A Muraköz volt az a

horvát többségű terület, ahol a protestantizmus a legtovább fönnmaradt. A horvát- szlavón szábor, mint ismeretes, 1603-ban kinyilvánította, hogy nem ismer el más vallást, csak a katolikust. A XIX. században két narratívája formálódik a Muraköznek, egy egymást kölcsönösen tagadó magyar és horvát elbeszélés. A magyar álláspont - például az 1868-as magyar-horvát kiegyezést megelőző tárgyalásokon - a Magyar Királyság egészére kiterjesztendő politikai nemzet fogalmából és a közigazgatási-politikai határ tényéből indult ki. A horvátok a terület etnikai összetételére hivatkoztak, valamint az egyházi szervezetre. 1848-ban Jelacic Horvátországhoz csatolta a Muraközt, s így maradt egészen 1860-ig, az abszolutizmus bukásáig. Magyar és horvát történészek keresték a középkori, kora újkori dokumentumokból az érveket, miért legyen Magyarországé, miért Horvátországé. 1868 után az állami adminisztráció módszeresen kezdte a magyar nyelvet terjeszteni, ez valójában csak a régió központjában hozott némi sikert. „Csáktornya társadalma, iskolájának tannyelve ezelőtt fél évszázaddal - olvassuk Gönczi 110 évvel ezelőtti munkájában - egészen horvát volt. Ezen állapot ma egészen megváltozott. Társadalmában a magyar szó rohamosan foglal tért...” Arra is történt kísérlet, hogy a helyi nyelvjárást standardizálják, kalendáriumokat, iskolai olvasókönyveket jelentettek meg rajta. Az 1910-es népszámlálás adatai

57