Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Bende Tamás: A hátsó ülésen
2 2 2 2 BENDE TAMÁS A hátsó ülésen indulunk, mintha család volnánk, a hűtó'táskában őszibarack és rántott hús, gondosan összecsomagolt csomagtartó, kék opel, ha minden igaz, harmincöt fok odakint és bent se kevesebb, csesznek előtt daedalon, hogy ne hányjunk a hátsó ülésen, aztán elalszunk tőle az ablakhoz szorított törölköző árnyékában, hogy mikor ébredünk fel, nem tudom, nyálas a pólóm és nem találom a szandált, hosszú araszolás után teherautót előzünk, miközben zörög az alufólia és elfogynak a szendvicsek, a margitszigeti meg felforrt, mégis isszuk, mintha az életet jelentené, az aszfalt felfestése darabokra szakad, hogy aztán egységes vonallá álljon össze újra, dombok mellett haladunk el, az erdőbe belátni, Csopaknál pillantjuk meg a vizet, a balatont, a tengert, és visítunk, és nevetünk, és kikapcsoljuk a biztonsági övét, fel-felpattanunk, verjük az ülést, az ablakot, majd behugyozunk az izgalomtól, mindjárt odaérünk, ha nem hagyjátok abba, szétcsapok köztetek, arcunkról lefolyik a mosoly, elnyugszunk, lihegünk, verejték patakzik a hátunkon, kócosak vagyunk és vörösek a hátsó ülésen, belülről feszítő várakozás ezentúl kifelé semmi, csak bent, bent, belül, bent míg a rádióból szól, hogy ezek mi vagyunk a szabadság vándorai, a kocsi lassan begördül az udvarra, át a fehérre mázolt kapun, a kék opel, ha minden igaz, utolsó lélegzetvétel, a szívünk majd kiugrik a helyéről, meglátjuk a homokozót, vár lesz ott és árok, víz a kerti slagból, meg a cseresznyefát, érdes kérgét simogatom majd, felrepedt, száradt bőr, valamint a teraszt, műanyag asztalról esszük a vacsorát, hirtelen leáll a motor, a rádió elnémul, a szandálomat pedig az első ülés alatt találom meg. 71
