Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Benedikty Tamás: Jelzőfények egy leárnyékolt világból
BENEDIKTY TAMÁS Jelzőfények egy leárnyékolt világból HORNYIK MIKLÓS KÖNYVE „Egy könyvnek sebeket kell feltépnie, sőt, sebeket kell ütnie. A jó könyv legyen veszedelem!” Emil Cioran több mint fél százados aforizmája fanyar és szellemes tiltakozás volt a már akkor is bosszantó betűözön láttán. Vajon mit szólna ma a többemeletes könyváruházak tornyokba halmozott semmitmondásáról? Ha egy igényesebb olvasó rászánja magát, és beóvakodik a könyvbábelbe, joggal érezheti úgy, hogy tűt keres a szénakazalban, feltéve persze, hogy valami igazi „veszedelemre” vágyik. Hornyik Miklós új könyve nem illik a könyváruházak bazári környezetébe: filoszos alapossággal feltárt kisebbségi sorselemzés, az uralkodó szerb nemzet részéről a délvidéki magyarságra nehezedő, szűnni nem akaró, tudatos életsorvasztás bemutatása. A Meghasonlásunk története komplex mű, legalább négy véko- nyabb-vastagabb önálló kötet kitelne belőle. Igaz viszont, hogy alcíme (Délvidéki könyv) pontosan jelzi, mennyire összefüggenek, mennyire szétválaszthatatlanok a feldolgozott témák, milyen enciklopédikusán szerteágazó ottani nemzettestvéreink kilencvenkét éve tartó politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális szenvedéstörténete s meg-megújuló küzdelme az alapvető emberi jogokért: az anyanyelvért, a magyar önazonosság megőrzéséért. A könyv első része (A káosz arca) a két világháború közötti korszakot öleli fel. Az életet alapvetően befolyásoló újságírástól a speciálisabb szellemi-irodalmi szervezőmunkáig részletezi azt a hősies helytállást, sokszor csak iszapbirkózást, melynek legfőbb célja az volt, hogy felélessze a trianoni sokktól kábult délvidéki magyarságot. Kik is voltak Az országföld őrzői, hogy a legelső témakör címét idézzem? Az újvidéki Délbácska című napilap alapítói, szerkesztői, munkatársai. Az alapítók nyolcán voltak, az újvidéki katolikus egyházközség és Fáth Ferenc apátplébános vezetésével hozták létre a támogatói kört, találunk közöttük könyvkereskedőt, könyvkötőt, ügyvédet, szőlősgazdát, evangélikus és református lelkészt. A katolikus egyház mellett félezer újvidéki polgár adományozott kisebb-nagyobb összeget és három helyi cég folyósított juttatást a lap nyomdaköltségeinek fedezésére. A munkatársak közül hadd emeljem ki az egymást váltó felelős (ma úgy mondanánk: fő-)szerkesztőket: dr. Szlezák Rezsőt (1920-1923) és Tornán Sándort (1923-1929), azért csak őket, mert nem akarom nevekkel telezsúfolni ezt az írást, jóllehet a többiek is, valamennyien, márványtáblát érdemelnének. Bár 1920 decemberében regionális lapként indult a Délbácska, végig hű maradt beköszöntő programjához, melyben a délvidéki magyarság egységbe tömörítését tűzte ki célul, s hogy a magyar közösség tanácsadója, fölvilágosítója, 72
