Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Badacsonyi T. Örs: Tíz néző és a furcsa igazságok
több, mintha egy tanóra keretében adná a tananyagot. A másik világ és az evilág állandóan, minden percben találkozik, és együtt létezik az illetőben. A huszonegyedik század elején - ha vannak ilyen tanítók - azokat ugyanúgy félreállítják, mint a két világháború között Karácsony Sándort. O nem kapta meg a lehetőséget, hogy tanítson, és így sok minden ment veszendőbe. Értelmiségiként az a dolgunk, hogy megtaláljuk a hozzá hasonló nagy hatású egyéniségeket. Ne posztumusz kitüntetéseket adjunk, hanem hagyjuk, hogy a tanító az életében hasson, mert ez a társadalom érdeke. A tanítók tudják a történelmi korok közötti hidat igazán átjárni. Az ezer évvel ezelőtti szellemi utakat is ők tudják felmutatni úgy, hogy az mára is igaz legyen, és ne poros történelemkönyv. B. T. O.: Schmidt Éva is vitatott személyiség; vannak, akik elfogadják, és vannak, akik nem. Azt biztosan nem lehet ráfogni, hogy „tornác-antropológus”. H. Gy.: A nagy tanítókról egy mondatban el lehet mondani azt, ami lényeges, de melléjük kell tenni a társadalmi közeget. A társadalmi közeg ma olyan Budapesten, hogy minden második ember az ezoteria iránt érdeklődik. Ez ma a legnagyobb szellemi fölvevő piac. Az embereket az foglalkoztatja, hogyan kéne élniük, hogy maradjanak egészségesek, fiatalok, szépek, harmonikusak, hogyan szerezzenek több hatalmat és pénzt. Hogyan érezzék magukat biztonságban. B. T. O.: Ez olyan, mint a Maslow- piramis analógiája, kivéve a legfontosabbat, az önmegvalósítást. H. Gy.: Pontosan erről van szó. Az ezotéria, ami ma Budapesten folyik, nem a lényegi dolgokról szól, hanem mindig egy kicsit csúsztat a hedonisz- tikus gondolkodás felé. A budapesti 2010-es ezoteria a „varázsló szint”, a fekete mágia. Keletről ez egyre inkább bejön ide, de ennek semmi köze a táltosokhoz vagy a sámánokhoz. A táltos és a sámán azt mondja: nekem ezért meg kell dolgoznom, de magamon belül, mert nem csak ez a világ van, van egy másik világ is, és oda nem csak egyszerűen, szépen, gazdagon, üdén, bájosan kell átlépnem. De minden egyes tanításban ott van, hogy ne a mának élj, mert van múltad, és lesz jövőd is, amelyet abban a pillanatban egyben kell megélni. És ebben ott van az asz- kézis. De ezt a kis apróságot az emberek szeme elől elrejtik. És itt is, mint az egészségügyben, nem a probléma gyökerét keresik, hanem a tüneti kezelést. Ugyanez van az ezoteriában is: ha valami problémád van, akkor elvarázsolunk, ez néhány pillanatig hat, de a lényeget nem gyógyítja. Ugyanez van a tanítók és a mesterek viszonyában is. Ma nem divat azt mondani, hogy egy ugyanolyan korú embertől tanultam valamit, mint amilyen én vagyok. Ez az alázat hiánya. Aki a saját egoját képes visszafogni, az azt mondja: ezt valakitől tanultam. Péterffy Andrástól (filmrendező, a PPKE tanára) én is sokat kaptam, és amikor a képei megjelennek valahol, az nekem ugyanolyan öröm és izgalom, mintha az én képeim lennének. Ezt tudom mondani a mester-tanítvány viszonyról. Akik viszont engem Schmidt Éva 67
