Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7. szám - Gál József: "Szeretnék a világosság része lenni"

Gyönyörű színekkel úgy csoportosítva, hogy kiabáljanak, izgassanak, belehasítva, áthúzva, stb. a dühöt, tehetetlenséget, elégedetlenséget szítva.

Ha a kérdésre válaszolnom kell, azt mondom azért lettem realista, mert nekem a legnagyobb csoda az ember és a legnagyobb Eredő Isten. Ahogy a bogár, a fű, a fa, a madár a világosságot keresi, abból él, én is úgy szeretnék a világosság része lenni, bár tehetségem kevés. De amikor egy arc, egy kéz, egy mozdulat sikerül, kifejez egy gondolatot, lehet, hogy ez imádság. Hódolat a Teremtőnek, hódolat a teremtett szépségnek. Ez a realizmus - szerintem.

Ha pedig a munkádat a templomban látod Isten dicsőségére felszentelve, nem csak boldog vagy és büszke, hanem részese a missziónak, részese a Nagy Gondolatnak. Ha egy ember, egy lélek a te munkád által közelebb kerül Istenhez, nem éltél hiába. A Rába menti Csörötneken Sándorral együtt gondoztunk így egy szép új templomot a hozzá tartozó keresztelőkápolnával. Ez lett a mi életünk legszebb szimfóniája, együttes munkánk boldog betetőzése, gyümölcse.

Pesti lány létére falusi lett. Hogyan találtak Zsennyére?

AVI. kerületi MÁV Kórház mellett laktunk. A kórház hátsó részén voltak a mosodák, amelyek nyáron is ontották a füstöt, a közelben járó vonatok szintén. Két kisgyermekünkkel akkor már a nyári hónapokra jó levegőt, sok zöldet kerestünk. Drága barátunk, a szombathelyi születésű Ridovics László festőművész hívására találtuk meg Zsennyét, ahol a háború után a kastélyban művésztelepet alakítottak ki. Jártunk mi is itt. így nem volt teljesen ismeretlen a kis vasi falu. 1961-től pedig minden évben itt töltöttük az iskolai szüneteket és 1973-ban ide is költöztünk. A gyerekek nagyon megszerették és szeretik máig. Szülőföldjüknek tekintik. En is: főleg mióta Párom (1925-1999) a zsennyei temetőben nyugszik.

Ez a kis falu megadta a munkámhoz szükséges nyugalmat, békét, egészséget. Megadta az időt arra, hogy meg tudjak állni, megcsodálni a kék eget, a madarakat, a mókusokat, a havas fehér-fekete tájat, a csillagokat s a gondolatok idejét.

Több képzőművész is letelepedett a faluban? Van-e zsennyei művészcsoport?

Az aranyháromszögre gondol? Szép kezdeményezés, ám az leginkább a zsennyei Bezerédj-kastélyban élt Békási Ferenc emlékével foglalkozik, írói, költői értékeivel, angliai éveivel és magyarországi irodalmi visszhangjával. Markó Péter szociológus, Polgár Csaba textilművész, Szilárdi Béla festőművész és Fábián László író vezetésével szeretnék összefogni, együtt fellépni, netán nemzetközivé tenni ezt a csoportot. Ennek érdekében bővítik a tagságot, nemcsak zsennyeiekkel.

Visszatérve kérdésére, véleményem szerint nincs zsennyei művészcsoport. Az összeállás barátok között indul, időközben csapódik hozzá egy-két művészember vagy éppen kiesik... Ez általában a művészcsoport. Zsennye nem az! A zsennyei vonzódás alapja valójában a Bezerédj-kastély, a művésztelep volt. Sokan jártak ide, de letelepedni nem akartak, messze esett a fővárostól. Aztán elsőnek Scholz Erik festőművész lakott itt. Fiacskája itt járt iskolába. Mikor mi megvettük a házat, Erik szintén vett. Aztán Kiskovács Gyula szobrász és felesége, Tóth Emőke „következett.” A sor Blaskó János szobrászművésszel és feleségével, Majkó Katival,

19