Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7. szám - Gál József: "Szeretnék a világosság része lenni"
a Képzőművészeti Egyetem könyvtárigazgatójával folytatódott. Ide telepedett Dárday Nikolett üvegművész, Vajda Ferenc szcenikus, Weisz Zsuzsa festőművész, Löbbe Emma selyemfestő, a textiles Polgár Csabáék. Bécsből egy kedves festő fiú, Rudolf Trylus. Itt van háza Fábián László írónak, Zsennye szülöttének. „Zsennyei” lett a Németországból hazaköltöző festő, a ma már gutaházi Szilárdi Béla és Jutka, a Rumban élő szintén festő Solymosi Thurzó Vera. Zsennyén alkot az ugyancsak festő Bartek Péter Pál. Becsüljük egymást, figyelemmel kísérjük egymás sorsát, de amint mondtam, mi nem vagyunk „csoport”. Barátok vagyunk festők, szobrászok, mindenki saját műtermében dolgozik. Kiállít, megnézzük egymás munkáit, ha vannak - ez minden. így, talán ezért sincsenek konfliktusok. Tiszteljük egymást, örülünk egymásnak, de zsennyei csoportnak semmiképpen sem nevezném magunkat. A millennium évében számtalan emlékművet állítottak országszerte. A fó'alak érthető' módon Szent István. Az On ezredéves alkotásaiban mit akartak kiemelni? Hogyan? A kétezredik év közeledtével a városok, falvak valóban az átlagosnál több lehetőséget kaptak millenniumi emlékművek felállítására. Ünnepelni akartak, és a kis falvak is kitettek magukért. Sándorom három munkát is elvállalt 1999-ben, reméltük meg tudja majd csinálni - sajnos nem volt ereje, ideje. Két kis vasi falu, Vashosz- szúfalu és Borgáta megkért, hogy fejezzem be Sándor terveit és 2000 augusztusában fel is avatták. Nekem Pásztón sikerült átadni egy kétalakos „Szent István felajánlja országát Szűz Máriának” bronzszobrot, amit szintén Sándor tervezett. Az ország ünnepelt, bízott a jövőben. Mit akartunk kiemelni millenniumi szobraikban? Mit akartunk hangsúlyozni? Nézze, mindig szeretettel dolgoztunk olyan témákon, melyek összecsengtek a mi szemléletünkkel, hiszen így nem kellett hazudni, nem kellett engedményeket tenni. A terveket felelősséggel, boldogan vállaltuk. így tette ezt az országban minden szobrász. Hogy mi mit akartunk kiemelni? Fellengzősen hangzik, de - a büszkeségünket, a boldogulásunkban való hitet, a kereszténység magyarországi győzelmét - és mindebben hazaszeretetünket próbáltuk demonstrálni. Reméljük, sikerült. A rendszerváltás után számos világháborús emlékmű is készült. Ön és fétje is több ilyen emlékművet készített. Rutinfeladat lett-e ezeknek az elkészítése? Dehogy rutin! Szó sincs róla, hogy rutin lenne! A betűírás, az rutin! A háború annál sokkal tragikusabb téma, hogy csak rutinból oldjam meg. Emberek százezrei pusztultak el a második világháborúban is. Alig van család, akinek a rokonságából ne maradt volna valaki a harctéren. Ezért nem szabad rutinnak tekinteni, sem az emlékműveket, sem az emlékezéseket. Az ilyen emlékműveket úgy kell megcsinálni, hogy mindig emlékeztesse az utánunk következő nemzedékeket a tragédiára, rázza föl a lelkiismeretét. Gondolkozzon el, s tanuljon végre a történelemből. A szobrászok nagy része szívesen készít érmeket is. Mártának is láttam néhány szép érmét. 20
