Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Szelestei N. László: Berzsenyi Dániel Fohászkodása

szemben, illetve azzal párhuzamosan egy másik irányzat, mely a kereszténység sze- retet-tanítása alapján fogalmazta meg nem csupán a köznapi élet erkölcsi szabályait, hanem magát a költészet célját is. Magyarországon ezt az irányzatot Berzsenyi képviselte. Ha abból indulunk ki, hogy ez a felfogás a költőben már gyermekkorában kialakult, akkor joggal feltételezhető, hogy a Horatius- és görögség-eszmény mintegy kiegészítésül, betetőzéséül csatlakozott ahhoz, nem pedig fordítva.”26

Feltétlenül ki kell térnünk arra, hogy a 19. század elején a dunántúli evangélikusok német racionalista énekeskönyvek hatására új énekeskönyvet készítettek, az Új zengedezőmennyei kar énekeit ezekkel próbálták, több-kevesebb sikerrel, lecserélni. A készülődés elveiről, menetéről, az eredményről és a tiltakozásokról Kiss János kéziratos művéből tájékozódhatunk.27 Az 1793-tól szervezetten folyó munkálatokban 1795-től részt vett Kis János, aki ekkor a győri ev. gimnázium igazgatója volt, 1796-1799 közt nagybaráti, 1799-1802 között kővágóörsi, 1802-1808 között nemesdömölki lelkészként tevékenykedett. Ügy tervezték, hogy az új énekek „meg visgálás végett annak idejében Currentáltatni ’s Politicus Urainkkal is közöltetni fognak.”28 Kezdetben egységes volt a lelkészi kar véleménye az új énekek bevezetéséről, és a régiek javításáról. 1805-ben meg is jelent egy Új énekes könyv, új énekeket is tartalmazó kötet, kerületi énekeskönyvként.29 1803-tól azonban Kis János és néhány társa a régi énekek teljes elvetését sürgették. Kis végül a győriek felkérésére elkészítette az ún. Nagy-győri énekeskönyvet, amely először 1811-ben jelent meg Keresztény új énekeskönyv címmel.30 Az új stílusú, racionálismorális énekek milyenségéről a folyamat kezdetén, 1795-ben döntöttek. („Novis item nonnullis energicis tarnen et piis Cantilenis signanter Gellertianis hungarice vertendis...”)31 A fordítások elsősorban a pozsonyi és győri gyülekezetekben már bevezetett új német nyelvű énekeskönyvekből származnak, egyes darabokat már az 1805-ben kiadott kerületi énekeskönyv is közölt. Sopronban 1785-től,32 Pozsonyban 1788-tól,33 Győrött 1794-től használtak új német nyelvű énekeskönyvet. Kis János egy 1815-ben megjelent próza-fordítása szerint34 a vallás az okosság következménye, az ember átérzi egy felsőbb hatalomtól való függését,35 az ettől való szolgai félelem és babona leküzdése a feladat. Az új énekeskönyveknek egyik fontos fejezetévé vált egy, minket Berzsenyi Fohászkodásával kapcsolatban érintő, Az Istenről és annak tulajdonságairól című fejezet.

A személyes, misztikus, barokk elemeket bőven tartalmazó Új zengedező meny- nyei kar énekeit az új énekeskönyv bevezetésével magánhasználatra kárhoztatták. Az 1805. évi Keresztény énekes könyv (Győr, 1805) élőbeszéde szerint új kiadást már nem készítenek az Új zengedező mennyei karból, amely, „ha kiknek tetszik, házi áhítatosságok körül egy betses és használatos könyv” maradhat. Mint láttunk, már az 1805. évi énekeskönyv létrejöttében is szerepet játszott Kis János, az 1811-ben (és utána sokszor) kiadott Keresztyén új énekeskönyvet (az ún. Nagy-győri, /később/ Dunántúli énekeskönyvet) nagyrészt ő fordította. Köztudott, hogy Kis János és Berzsenyi Dániel kapcsolatban álltak egymással, Kis János Berzsenyi „felfedezője”. Berzsenyi 1799-1804 között Sömjénben élt, amely nincs messze Kis János szolgálati helyeitől. Kis János emlékezéseiben leírta, hogy Berzsenyivel „mint egyik előkelő hallgatómmal s utóbb komámmal, de különben is a természet jó lelkületű s józan eszű fiával nálam is és még többször nála s közbirtokos társánál, táblabíró Káldy Pálnál, egy jókedvű, élénk eszű s olvasni szerető férjfmál, gyakran társal58