Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Odorics Ferenc: Ady és József Attila
Ez a kettősség és bizonytalanság A Kocsi-út az éjszakában című versében mint a csonkaság és teljesség kettőse is megnyilvánul. A látvány csonkasága és a teljességben megképződő törtség a látó ént is megkettőzi. Az első és a harmadik versszakban jelenik meg a beszélő én. Az elsőben a szomorúság minőségét veszi fel közvetlenül, a harmadikban a vele futó rossz szekér minősíti. De áttételesen a nyitó és a záró szakaszban is megjelenik a hallgatás. A nyitó szakaszban a 2. és a 3. sor párhuzamát (az éj némaságát és az én szomorúságát) a rímhelyzetben lévő „néma” és „én ma” paronomázikus viszonya erősíti fel, így a lírai én a szomorúság minősége mellé fölveszi a némaságét is. A záró szakaszban nem tudni, hogy a jajszóhoz tartozik-e a félig csönd és félig lárma, vagy a szekér ad ilyen hangokat, de áttételesen itt is a lírai énhez kapcsolhatjuk. Mintha a csönd, a némaság, az elhallgatás keretezné a verset. S a központi, a második szakasz a korlátozott, tört én mellett megjeleníti a mindent látó, az egészet figyelő lírai ént. Angyalosi Gergely az én hasadtságáról beszél: ’A meghasadt én egyik fele mintegy megfigyeli a másikat, önmagán demonstrálva így a hasadtság élményét.’ A ’Minden egész eltörött’ mutatja a beszélő én sámánvoltát, aki látja az egészet, látja a letűnt aranykor teljességét és látja az egész törött voltát, az apokalipszis korát. A sámán itt azt mondja, elég. Károlyi Pál 91
