Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Odorics Ferenc: Ady és József Attila
nem láttak, mert kapáltak, / öltek, öleltek, tették, ami kell.’ Ők (’az anyagba leszálltak’), a kábaság káprázatában élők nem látják azt, amit az éber költő és költészet lát: látja a hagyomány által feltáruló nyílt létet. Az én menyasszonyom lírai énje a költészet dimenziójában átlépi a test határait és belép a mindenség birodalmába: ’Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.’ Majd menyasszonyát angyalnak és saját lelkének látja: ’Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom.’ Hamvas Béla írja az Eksztázis című esszéjében: ’Ezért Kínától Júdeán keresztül Mexikóig azt, aki a kinyilatkoztatás részese, inkább hallónak, mint látónak tartották. És ezért a hagyomány igazi ereje abban a korban, amikor a tanítást már leírták, tulajdonképpen megszűnt, mert annak lényege csak az élő hangban adható át. A látás a tér érzékelője, és csak a tér határáig terjed. A hallás az időé, de hallani azt is, ami túl van az időn. Amit az ember lát, az csupán burok, mint a Kabala mondja, a dolgok héja; ami hangzik, az láthatatlan.’ A sámánköltő, az apokalipszis korának zseniális embere hall, hallgat arra, ami túl van az időn. Hallgatja a hívó szót, de - legalábbis kezdetben - nem hallgat a hívásra. Ipolyi Arnold írja a Magyar mythologia című művében: ’A sámánképesség elnyeréséhez múlhatatlanul szükséges a hívás. Általános, hogy a felszólított nem akarja elvállalni a hivatást.’ Ady is ellenállt, hol engedett a hívásnak, hol ódzkodott tőle. Ady ezt szépen írja meg A csúf rontás című versében. ’Szűz borzongások, pompás szavak, Új, nagy látások királyfia volnék S lelkemen, szép, pogány lelkemen Egy csúf rontás ül, pusztít, bitorol még. Jaj, hányszor csupán krisztuskodok S minden igém kenetesen terül szét. Jaj, hogy elfut a toliam alól, Ami igaz, ami esztelenül Szép.’ Ady lírai énje egyszerre veszi fel a nagy látások királyfiának pompás szópalástját, s ezzel együtt tapasztalja a rontás démonának hatását, mely a krisztusi erőt krisztuskodássá alacsonyítja. 90
