Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Odorics Ferenc: Ady és József Attila
Ady Endre a sámánok rendjéből való költő. József Attila a sámánok rendjéből való költő. Csontváry a sámánok rendjéből való festő. Ady sámánvoltát mutatja a hatodik ujj. Csontváry a nevében hordja a fölös csontot, Hagymás István József Attila-könyvében írja, hogy József Attila április 11-én, Koszka napján született, a kosztka szó viszont csontocskát jelent a szláv nyelvekben, vagyis a fölös csontja ugyanúgy a nevében rejlik, mint Csontváry esetében.’ Sámánvoltukról mindhárman tudtak. Ady, Csontváry és József Attila különleges képességei abban rejlenek, hogy képesek olyan dolgokat is meglátni és meghallani, amit mások, mi, közönséges emberek nem, hiszen ők alkotás, azaz révülés közben közvetlen kapcsolatban állnak a mindenséggel, s a hagyománnyal. Ahogy József Attila írja A Dunánálban: ’Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem.’ Ady hasonlóképpen látja a múltat az Este a Bois-ban című versében. ’Szomorú volt nagyon a lelkem, A kocsis nótát fütyörészett. Nagy éjszakába mintha hullnánk, Csoda-világba, végtelenbe, Új, titkos földre, új időbe, Új létezésbe, új jelenbe, Szent árnyak kerengtek előttünk. Hahó, kocsis: kis, fehér házba, Amott, amott. Hahó. Repüljünk. Hajts, hajts. A múltba, ifjúságba. Ott. Látom. Jaj. Villámos élet, A nagy Bábel útjára hágtunk. Sírtam. A kocsis fütyörészett.’ Az én menyasszonyomban átlépi a test, az anyag határait - ahogy József Attila is az Ódában - idézem Adyt: ’Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha.’ A történeti kort az jellemzi, hogy a hagyományt - többek között és eminensen - a költő és a költészet örökíti tovább: ’Valószínűnek látszik, hogy a történeti időben az archaikus ősképlátást, vagyis azt a metafizikai létlátást, amely az anyagi természet határain túllát, a művészet és költészet őrzi. Az őskori hagyomány idején élt látáshoz hasonlóval, mint Guénon is mondja, ma csak a művészetben találkozunk.’ Az irodalom jelölői Hamvasnál a könyv és a költészet. A könyv és a költészet természetfölötti érzékenységgel rendelkezik, a könyv és a költészet túllát az anyagi természeten. Ahogy túllát a Dunánál lírai alanya is: ’Látom, mit ők 89
