Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Odorics Ferenc: Ady és József Attila
ODORICS FERENC: Ady és József Attila A SÁMÁNOK NÉMA HANGIA: TELIESÜL AZ EGÉSZ? A zenének és a költészetnek, a festészetnek és a regénynek ezek szerint nálunk egészen különleges fontossága van. A művészet ébreszti fel azokat az erőket, amelyek az emberiséget kormányozzák. A művészet sokkalta fontosabb, mint a tudomány, fontosabb, mint az államhatalom, fontosabb, mint a morál, vagy mint a vallás. A művészet az a kulcs, amellyel az eszme arra, amit eltakar, visszanyitható. A művészet az, ami az ideálokról elmondja azt, ami bennük igazán érdekes. A kapcsolatot a transzcendens erőkkel egyedül a művészet tartotta fenn. Az egyetlen hívő. A hitről pedig tudjuk, hogy hegyeket mozdít meg, vagyis hatalmakat idéz. Ezért most a hívő autonóm módon rendelkezik afölött, hogy milyen erőket idézzen. A Poéta sacer-ben írja Hamvas: ’A költő mindig a Guénon értelmében vett hagyomány alakja volt, s feladata: az ember és a transzcendens világ között levő kapcsolat folytonosságának fenntartása, az emberiség isteni eredetének tudata s az istenhasonlóságnak mint az emberi sors egyetlen lényeges feladatának megőrzése.’ Az orfikus művész és az orfikus mű - melyek metaforája a KRISTÁLY - a világ erőinek a megfékezésében, rendezésében, harmonizálásában és megbékítésében áll. József Attila: A város peremén Föl, föl!... E fölosztott föld körül sír, szédül és dülöng a léckerítés leheletünktől, mint ha vihar dühöng. Fújjunk rá! Föl a szívvel, füstöljön odafönt! Mig megvilágosúl gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent 88
