Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Nyilasy Balázs: Miért szép a Kocsi-út az éjszakában?

milyen energikusan kárhoztatja a „románcosság”, az életkép-poétika fogalmait, s mily magabiztos lendülettel állítja mintául a fölismerésszerűséget kultiváló (szce- nikus elemek nélküli), axiomatikus, „létösszegző” közlésmódot! Németh G. útmutatásait követve a „Félig mély csönd és félig lárma” sort a szcenikus kötöttségek ballasztja miatt aligha helyezhetnénk a közlésmódok csúcsára, de én, egyszerű és tradicionalizmushoz húzó ember lévén, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a költészet sokkal több és másabb, mint a gnóma, a felismerés-közlés, a „létösszegzés”, s hogy a konkrét és az általános együtt-érvényesítése, szétszálazhatat- lan összeszövése nagyon is a verscsinálás szívén fekszik.

1 Király István, Ady Endre II. kötet, 1972, 229.

2 „s a szomorúság, amely a vers elején még csak az egyén hangulataként [...] élt s amelyet egy groteszk, elidegenítő, játékos rímmel (én ma - néma) némileg közömbösített is a költő: a műnek a végén nemcsak a konkrét tájnak, hanem a világ egészének az értelmetlenségét is magába szívta már [...]" - fejtegeti Király István monográfiájában. „A «Milyen szomorú vagyok én ma» sor pedig jószerivel gyermeki nyafogásnak hangozhatik. Ezt a hatást még fel is erősíti a «néma - én ma» rímpár, amelyről Király találóan jegyzi meg, hogy groteszk, elidegenítő és játékos jellegével némileg közömbösíti, ellenpontozza az infantilizáló közvetlenséget." - idézi Királyt egyetértőig Angyalosi Az egésztől a részig című tanulmányában. KIRÁLY, i. m„ 229-230., ANGYALOSI Gergely, A minta fordul egyet Bp., 2009, 79-80.

3 Schöpflin Aladár, Ady Endre, Kolozsvár, 2005, 175.

4 A kiemelések tőlem - Ny. B.

Fűzfa Balázs

87