Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Bálint Zsolt verse
Amíg mindez megtörténik velem Addig is védj ölelj magadhoz Látogasd ápold sírhelyem Ami tudom nem magasztos Csak valami hely és valami árok Utat tévesztett botor lépkedés Avarral teli sötét mélyedés Az idő ami nincs ahova kilátok Ahol az életem ütötte meg a rést Szeress kérlek hát addig mindig szeress Annyira megküzdöttem érted Ami enyém belőled végleges A kezdetem örökségem a részem 3. Amikor már csak a testem És látod mindannak pusztulását Aki szeretsz ezért igyekszel Még inkább őrizni földi mását így hát dobogjon a szíved Irgalmasság vagy remény Vagy ezeken túl mind a kettő Az elérkezett súlyos keresztjét Vinnéd lesz és leszel teremtő Ha nem hitted eddig most végre higgyed Értelmét is lehet keresni ennek Meg annak is ha így hozta az ének A sóhajra madarak felelnek Ami méreg többé már sose méreg És megtalálni végre a kincset De ez az elborulás a ridegség Tied még neked adták Hogy ami kívül és hogy ami belül él Mások fölmagasztalva lássák 79
