Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Szelestei N. László: Berzsenyi Dániel Fohászkodása

világot. Az időmértékes ictus és a magyar hangsúly közötti eltérés meglehetősen nagy, ez a külső, zárt formán belül tovább fokozza a feszültséget.

Az alkaioszi strófa időmérték szerint az ictus-ok jelölésével:

A Fohászkodás első strófája a hangsúlyok jelölésével:

Az ellentétek a versben szinte minden síkon megtalálhatók. Az egész verset áthatja az óhajtva sejtés és a határozott állítások (lásd a sok verssorkezdő és egyéb hangsúlyos helyen álló határozott névelőt) ellentéte. Hangzási szinten is gyakori ez a jelenség. Főleg a fönt és a lent világához kapcsolódva, erőteljesebb, illetve lágyabb színezettel. A második strófában az „r” hang van túlsúlyban, aránya az irodalmi nyelv 7,25%-ával szemben 14,5%. Gyakran a hangzási ellentétek is függetlenek a tartalomtól. Például: Ronthat s teremthet, a láthatatlan férgek stb., mély és magas magánhangzók váltakozása.

Ezek a „hideg szemmel” nézett ellentétek együttesen kapcsolódnak bele abba az energiahullámot adó versáradatba, amelyet a versforma mellett egyéb nyelvi jegyek is biztosítanak. A ma már régiesnek ható szavak (legmagash, körülted, szem- öldöked, csudáji, folyamit, alkotásit, kikéi, közelb) és festői, ódonságot idéző határozók (titkon, majdan, bizton, zordon), az egész verset átható eufémizmus a Te világába emelő hangulati egységet adnak a versnek. Ugyanígy egységes a tömörítő nyelv alkalmazása, a jelzős és határozós szerkezetek, mellékmondatot is magukba olvasztó képek: a bölcs lángesze, e nagy Minden ezer nemét stb. Jellemző a birtokos eset -nak, -nek ragja nélküli kapcsolás, mindkét névszó előtti jelzővel. Például: a te Bölcs kezeid remekelt csudáji. Tizenkét birtokos jelző közül csak egyszer találunk jelölt alakot (nemesb lelkeknek útján), akkor is névelő nélkül. Az állítmányi szerkezetek közül csak egyet emelek ki: ...titkon érző lelke óhajtva sejt... Hiába akarnánk megmagyarázni ezt a sort. Titkon érez, óhajtva sejt... megmagyarázhatatlan állapotot fejeznek ki.

Egységes a monumentális mondatívek alkalmazása, bár a vers második felében ez az ív erősen tördelt. A mondatívet az élen és a végen álló lényeges mondatrészek tartják. Például A legmagash menny... a te Bölcs kezeid remekelt csudáji. Vagy: Majdan... ott eléri. Egységes a nyomatékosító szórend is. Különösen jellemző, hogy az egybetartozó alakokat kettészeli a sorvége (enjambement).

Az Én nélküli 1-4. strófákat és az Én vallomását megjelenítő 5-7. strófákat nyílt nyelvi forma fogja egybe. Három felkiáltójelet találunk a versben, mindhárom ezt a célt szolgálja. Az első az alaphang megadását, a második annak az Én megjelenése utáni felerősítését, a harmadik a megoldás megingását eltakaró akaratot. Az első esetben csak a Te jelenik meg, a másodikban a Te színe előtt hódoló En-nel együtt, végül az az Én, aki szabadon döntött, a hatodik strófa vállalás54