Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Szelestei N. László: Tarcsai forrás

így kiált vélem minden véled isméretes egyházi, világi, katona, szerzetes.

Alig végezhettem rövid beszédemet, legottan nagy zúgás töltötte fülemet; nem tudván, honnénd jön: Világ négy részére futtatom szememet, hogy járna végére.

Menj (mondám) hív szolgám, ez égen, ’s az alatt semmi ne maradjon látatlan általad, hozz hírt, nem vontat-e Eurus fergeteget, vagy borzas Afficus talán oly felleget, mely a’ földművesnek vékony reménségét harácsolni szokta, nem szánván ínségét.

Tudd meg, nem állott-e szokott lármájával ismét részeg Pinka pörbe szűk árkával, vagy talán csak azok, kik sokad magokkal járják a’ levegőt, zajognak szárnyokkal.

Ez, mihelyest érti ura kívánságát, rugaszkodik végbe vinni postaságát; hegyen, völgyön, síkon szalad sietéssel, jár vízen, szárazon hasonló lépéssel.

A Borostyán-kői kénkőköves tetőkön, kik magokat fölül rejtik a’ fölhőkön, megáll: eget, földet villám frissességgel béfut, ’s visszarepül hozzám sebességgel.

Hol járt, mint utazott, rendre el beszéli, hogy semmit sem látott olyast, ’s ő azt véli a zaj hogy közelebb, mint gondoltuk légyen,

’s talán eredetet a’ föld alul végyen.

Uram (így szól tovább) innénd elsiessünk, hogy a síkra mennél előbb kimehessünk,

Aeolus van (hidd el) itt a föld gyomrában ’s az hegyeket rázni készül haragjában.

Ily zúgás hallatott, midőn Komáromban, Messina, Lisabon, ’s több más városokban ennek mérge oly nagy pusztétást okozott,

’s számtalan jó polgárt a’ föld alá hozott.

Ezt hallván elhülök, lábaimat útnak igazétom, ’s amint fordulok a kútnak, három buborékot látok susogással úszkálni a vízben, ugrálva egymással.

Csudát mondok: ezek csakhamar eltűnvén, de a’ Zúgás azért mégis meg nem szűnvén, inkább öregbüle, ’s nap-kelet részérül ily szózatot hallok a’ kút fenekérül.

Nincs uralkodása itt a vad szeleknek,

Vagyon, aki vigyáz, ’s rendet szab ezeknek,

47