Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Szelestei N. László: Tarcsai forrás

Hallottam közhírül jó hírét és nevét, hogy aki kóstolja gyakran tiszta levét,

’s mosogatja magát rézcsapos kádjában, könnyebbülést várhat beteges voltában. Föltettem magamban, hogy meglátogatom,

’s magamat, mint mások, keze alá adom, ha netalán tudna tenni fájdolmamrul, mely éppen nem akar tisztulni lábomrul.

Süt a nap: Elhagyom én Kőszög határát, fejedelmi Rohonc négyszegletű várát haladom, Szent-Mihályt, Ort, ’s onnénd végtére szerencsésen érek orvosom földére.

Nyolc oszlopon álló szellős tornácában, mely újonnan készült csatornás várában, Margitén faragott köbül emeltetett,

’s tulajdonságáért vassal födettetett,

Jót iszom, füstölög szám, ’s orrom: Szememet törlőm, édesdeden metszi a’ nyelvemet az ital, mint a’ mely Márton napra megforr badacsoni, rezi vagy kisörsi új bor.

Innénd a’ Fördősnek szállására térek, attul szobát, gyertyát, ’s tiszta ágyot kérek, hogy a’ rázás által törődött tagomat nyugosztalván, másnap moshassam lábomat. Adott a jó fördős, valamit csak kértem, regveire virradván postát is küld értem, készen vár a’ fördő: izén, hogy mehetek,

’s magános kádomban mint tetszik ülhetek. Egyszer úsztam aznap, hatszor ürül vala szentmihályi korsóm, ’s íme a nyavalya hátrább húzza magát, annyira frissültem két hét alatt, hogy baj nélkül jártam, ’s ültem. Nem volt egyéb hátra, minthogy búcsút vegyek orvosomtul, ’s néki köszönetét tegyek; még egy-két pohárral útra valót vettem, azután nyelvemre ily szavakat tettem.

Drága Forrás! Melynek alkali erei, vitriol, só, vas, és más hányás eleji hogy a nyavalyáknak tudnak ellentállni, az emberi elme nem szűnik csudálni.

Én is Lalangve János utasétásábúl, förödtem, ’s ittam is kutad kristályábul:

Éljen a’ jó ember, meg nem csalt engemet, föltaláltam nálad jobb egészségemet.

Bérces határodban hány szál fák állanak, reád mennybül annyi áldások szálljanak,

46