Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Szelestei N. László: Tarcsai forrás

A’ Forrásért ugyan nem szükség költeni Lehet abbul gyomrot ingyen meg tölteni,

De a’ fördőt szokták pénzért készíteni,

Minthogy Tűz által kell vizét hevíteni.

A fürdő mellett három épület szolgált szállásul, élelmet és italt ki-ki hozhatott magával. A vigasságok sokfélék voltak: zene, tánc, séták (Tihany szépséges fekvését dicséri). Meglehetősen tárgyszerű a leírás, a korszakban még gyakori barokk rekvizi- tumokkal, mitológiai hivatkozásokkal csak két strófában találkozunk:

Fel múlod Castalist nagy tisztaságoddal,

Neptunus tavait savanyúságoddal,

Hamon Isten kútját gyöngyös forrásoddal,

Mocskot nem szenvedő tulajdonságoddal.

Vélhetnéd e helyet múzsák lakásának;

Mert egész nap vége nincs vigasságának,

A savanyú forrást Pegasus kútjának,

Melynek italábul jó versek folynának.

A kiadvány jó reklámot jelenthetett a fürdőhelynek, Fejér versét azonban „maga, és másoknak szórakoztatására” írta. Régi hagyományhoz kapcsolódott azzal, hogy az utolsó strófában megadta verse keletkezésének idejét és helyét.

Ezer hét száz hetven hetedik folytában,

Irám ez verseket Szent Jakab havában,

Szala megyebéli Füred határában,

A’ Savanyú víznek fördő tornácában.

Más jellegű Faludi Ferenc verse. O a klasszikus és neolatin költészet elemeinek fel- használásával építkezett. Nála a Szentmártoni Szabó Géza által bőségesen adatolt költészeti hagyomány szerint a forrást őriző nimfa szólítja a vendéget s buzdítja ünneplésre, Omniariumának egyik latin töredékében pedig a költő búcsúzik a helyet megszemélyesítő nimfától és környezetétől.

Egy évtizeddel későbbi Gvadányi János tréfás poémája, amelynek csak helyszíne a híres meleg vizű fürdőhely, Pöstyén. Pöstyényi fürödés című művében mindössze néhány strófányit tesz ki „A He-víznek, és körülötte lévő alkalmatosságoknak leírása”.10

Faludihoz nem mérhető alább közölt versünk szerzője (akinek kilétét nem sikerült megfejtenünk), bár ő is tudós költészeti hagyományokhoz kapcsolódik, azokból építkezik. Faludi versét 1786-ban megjelentette Révai Miklós," bizonyára ismerte azt versírónk is. Jó verselési készséggel, tudatosan építi fel felező tizenkettes, páros rímű, 212 soros költeményét. Hosszúra nyúló, latin elbeszélő költők ismeretét tanúsító és az olvasóról is azt feltételező bevezetés után tér a tárgyra. A Phoe- busszal kapcsolatba hozott természeti szüleménynek, a tárcsái forrás ivó- és fürdőkúrájának jó hírét hallva, (Kőszegről?) Tárcsára utazik, hogy ott kúrálja magát.

43