Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Szelestei N. László: Tarcsai forrás

Az új, klasszicista fürdőépületet így jellemzi: „Nyolc oszlopon álló szellős tornácában, / mely újonnan készült csatornás várában / Margitán12 faragott köbül emeltetett, / s’ tulajdonságáért vassal födettetett, Jót iszom...”

Szállást kér s másnap már kádfürdőt is vesz. Kéthetes ivó- és fürdőkúra után búcsúzik „orvosá”-tól, a Forrástól. A költészeti hagyomány és a „Tempel der Genesung” felirat egyaránt indokolja, támogatja a személyes megszólítást. A szerző elmondja a Forrásnak, hogy La Langue János (Várasd vármegye orvosa, J" 1799) tanácsára jött.13 Áldásokkal halmozza el, „minden véled isméretes” személlyel együtt. Ám - kezdetben nem kis riadalmat okozva - zúgás kíséretében, mitológiával elegy szavakkal válaszol a kút fenekéről a kútfőben buborékozó Forrás. Mielőtt békében elbocsátja a vendégeket, mintegy önmaga reklámját nyújtja. A forrás (vagy a forrást megszemélyesítő nimfa) megszólítása a neolatin költészetben gyakori, nem ritka a forrás megszólalása sem. A forrásfőhöz állított szobrok epigramma-feliratai révén az utóbbi is elterjedtnek mondható.14 Ezt a költészetben általában magasztos eszméket megszólaltató retorikai fogást, az élővé tett forrás megszólaltatását (prosopopoeia) használja fel a vers írója a tárcsái fürdő fennkölt vonásokat is hordozó reklámozására.

A költemény megjelenési engedéllyel ellátott kéziratát ma az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi.15 Nyomtatott formában nem sikerült megtalálnunk, de az engedély birtokában nem zárható ki, hogy megjelent. A kéziratot szöveghűen, de mai helyesíráshoz közelítve közöljük.

Tárcsái forrás

Magyarországi történet.

írattatott Kisasszony havának S'1'11 napján 1796dlk esztendőben.

Hirdesse Curtius Nagy Sándor dolgait, írja, miképp nyerte számos országait.

Magas hangú Maró dagályos tollával énekelje, mint járt Priamus Trójával.

Mit szült a vemhes fa-kanca csalárd hasa, hány vezért emésztett a görögök vasa, kihez ment Parisnak ragadott mátkája füstbe menvén kevély Ilium bástyája.

Mint vette Aeneas Anchisest vállára, hogyan búsult, midőn nem talált Creusára: El hagyván hazája kikötő helyeit, hová vitte fiát, ’s házi isteneit?

Mint tévölygött a nagy tengernek öblében negyed napig, csaknem veszvén örvényében, kék zápor fejére mint vitt homályt, ’s jeget, mikor a nedves éj ellopta az eget.

Mely utakon jutott Carthago várában, meddig feküdt szegény Sichaeus ágyában,

44